Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Róka Enikő: Az értékhalmozás csendes évtizedei. A Fővárosi Képtár története, 1959–1989
KL ÉRTÉKHALMOZÁS CSENDES ÉVTIZEDEI már a korszak képzőművészeti kánonjába illeszkedő történeti és zsánerképeket is vásároltak. Műpártoló programjukban megfogalmazták a fiatal művészek támogatásának szándékát, pályázatokat írtak ki látképek, szobrok, emlékművek elkészítésére. Bárczy István főpolgármesteri időszakára tehető a főváros tudatos, modern képzőművészeti gyűjteményezési koncepciójának kialakítása, melyben nagy szerepet játszott a „székesfővárosi műtárgyak gondozójának” funkcióját betöltő Márffy Ödön festő. A távlati cél egy fővárosi modern galéria létrehozása volt, erre azonban csak a két világháború között kerülhetett sor, azt követően, hogy 1928-ban megvásárolták a Károlyi-palotát. Az 1932 novemberében született törvényhatósági tanácsi határozat elrendelte a Fővárosi Képtár létesítését a Károlyi-palotában a „székesfőváros már meglévő anyagából”. A képtár első igazgatója Csánky Dénes lett, az ő rendezésében nyílt meg 1933-ban a Károlyi-palotában Budapest Székesfőváros Képtárának első kiállítása.2 1935-ben a Szépművészeti Múzeumba távozó Csánky Dénestől a képtár vezetését az 1932-től beosztott muzeológusként dolgozó, kiváló képességű Kopp Jenő vette át. Kopp a 19. század végétől a mindenkori jelenig tartó gyűjtésben teljességre törekedett. A művészeket három csoportra osztotta, s a konzervatívok, az egykor forradalmi, ám „mára már lehiggadt” idősebb nemzedék, valamint a „még kiforratlan” egészen fiatalok műveinek a gyűjtését — legalábbis elvileg — egyaránt fontosnak tartotta.3 Valójában azonban sok kortársához hasonlóan ő is tartózkodott a szélsőségektől, s a „túlzásoktól mentes”, mértéktartó modernizmus, az „őszinteség” és egyéni hangnem képviseletét látta Mednyánszky László, Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly, a fiatalabbak közül pedig Bernáth Aurél vagy Aba- Novák Vilmos munkásságában.4 2 Erdei Gyöngyi: Műpártoló Budapest 1873-1933. (A város arcai) Bp. 2003. 5-96.; Földes Emília: A Fővárosi Képtár története és gyűjteménye 1890-1945. Bp. 1998. 8-15.; Földes Emília: A mecénás főváros. A Fővárosi Képtár. A Budapest Galéria és a Fővárosi Képtár kiállítása. Kiállítási katalógus. Szerk. Fitz Péter. Bp. 2014. 3 Kopp Jenő: Budapest Székesfőváros új szerzeményeinek kiállítása. Magyar Művészet 13. (1937) 1. sz. 15-36.; Uö: A Fővárosi Képtár kiállítása. Városok Lapja 56. (1941) 9. sz. 102.; Uö: A harmadik nemzedék. Magyar Művészet 15. (1948) 2. sz. 95-98. 4 Kopp Jenő: A Fővárosi Képtár képei. Bp. 1943; Földes E.: A mecénás főváros i. m. 108-111.; Földes E.: A Fővárosi Képtár története i. m. 15-16. A Fővárosi Képtár szerzeményezési programjában mérvadó volt a főváros álláspontja, mely szerint nem kívánt a Szépművészeti Múzeummal rivalizálni. Tudomásul véve az állami gyűjtemény elsőbbségét, Kopp Jenő már beosztottként is rendszeresen konzultált a Szépművészeti Múzeum egykori igazgatójával, Petrovics Elekkel, majd Csánky vezetése alatt is folytatódott a két múzeum együttműködése. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a „beérkezett mesterek” főműveit a Szépművészeti Múzeum, olyan jelentős alkotásait pedig, melyek valamilyen 1142
