Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Konrád Miklós: Zsidó nagypolgári mecenatúra és műpártolás a dualizmus idején
Konrad Miklós ZSIDÓ NAGYPOLGÁRI MECENATÚRA ÉS MŰPÁRTOLÁS A DUALIZMUS IDEJÉN Arányi Lajos nem kedvelte a zsidókat. Ezzel együtt az első magyar kórbonctani tankönyv szerzője 1846-ban úgy vélte, ha kivetkőznek „korholt” erkölcseikből, megérdemlik, hogy egyenlő jogokat élvezzenek Magyarország — nem nemes — keresztény lakosságával. Miután felsorolta a zsidók hibáit, Arányi megrótta őket, amiért nem magyarosodnak elég gyorsan, a „reformált” zsidóknak vallásuk elhagyását javasolta, végül pontokba szedte méltányolható tulajdonságaikat. „Jó eszénél fogva”, vélte a jeles patológus, a zsidó „kedveli s pártolja a tudományt, meg a művészetet; s ezért akármilly tudományi vagy művészeti vállalkozásnál bátran számíthatni a zsidónak különben igen ildomosán elzárt erszényére”. Arányi példaként „nem csak a német, de a magyar színháznak is a zsidók által történő igen gyakori meglátogatottságát” említette, ami mellékesen fényt vet arra, hogy a reformkorban a színházlátogatás önmagában művészetpártolásnak minősült.1 1 Arányi Lajos: Rudnó és lelkésze 1844 és 1845ben, meg még valami, többi közt a mai magyar zsidó is. Pest 1846. 138-139., 151-152., 154. 2 Vegyes hírek. Magyar Izraelita, 1863. július 17. 255. Az adományról más lapok is beszámoltak: Hírharang. Hölgyfutár, 1863. július 14. 46.; Vegyes hírek. Politikai Újdonságok, 1863. július 15. 331. Közel két évtizeddel később, 1863-ban a Magyar Izraelita hírül adta, miszerint „Goldstein A. és fiai, helybeli nagykereskedők egy kitömött jeges medvét ajándékoztak a nemzeti múzeumnak”. Az első hosszabb életű magyar nyelvű zsidó lap szerint a medvének méretére nézve nem volt párja a kontinensen, Európában egyedül a British Museum büszkélkedhetett egy féllábnyival magasabb példánynyal. A Magyar Izraelita azért is örült annak, hogy a becses ajándék „éppen izraelita kézből” került a múzeumba, „mert azon vád ellenében, mintha hitfeleink a nemzeti tudományos haladás irányában közönynyel viseltetnének, bizonyságául szolgál annak, hogy nemcsak méltányolni tudják a nemzeti tudományos intézeteket, hanem azokat áldozattal gyámolitani is”.2 További hét évvel később és három évvel azután, hogy 1867. december 28-án érvénybe lépett az ország zsidó lakosait a keresztényekkel „minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak” nyilvánító 1867. évi XVII. te., Vajda Viktor a „gazdag izraelita pénztőzsérek” szemére vetette, hogy „az építészet, szobrászat vagy a festészet pártfogását, s előmozdítását fölöslegesnek tartják”. A főleg zenekritikával foglalkozó hírlapíró Művészet és politika című röpiratában ezt azzal magyarázta, hogy „a pénz és vagyon túlságos szeretete” még a kifinomultabb zsidóknál is háttérbe szorítja „az élet nemesebb élvei után való törekvést”. 1093 SZÁZADOK 157. (2023) 6. SZÁM
