Századok – 2023

2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Szalisznyó Lilla: A Nemzeti Színház és a jótékonyság különböző formái a 19. században

A NEMZETI SZÍNHÁZ ÉS A JÓTÉKONYSÁG KÜLÖNBÖZŐ FORMÁI A 19. SZÁZADBAN volt, majd 1861-ben megalapította Pest-Buda második magyar nyelvű szín­házát, a Budai Népszínházát. Magyarországon ő törekedett elsőként látvá­nyos színpadi produkciók létrehozására, „egyenrangúan kezelte a szöveget, a zenét, a tömegmozgatást, az illúziókeltő színpadi környezetet, a világítást, a hanghatást”.75 Miután a Budai Népszínház 1870-ben csődbe ment, Molnár a Nemzeti Színháznál helyezkedett el. 1875-ben átszerződött a Népszínházhoz, majd rövid időn belül vidékre ment. A színház idősebb, de még aktív tagjai is kaptak alkalmi segélyeket: 1893 januárjában özvegy Frikk Fülöpné 20, feb­ruárban György Jánosné (Farkas) Nagy Lujza 100, márciusban Lányi Béla 50, Latabár Kálmán 80, októberben Egressy Ákos 100, Latabár Kálmán 20, Fáy Szeréna 50 forintot.76 A háttérmunkatársak szakmai megbecsülésére utal, hogy időnként őket is kisegítették, a felsoroltak közül Lányi Béla ügyelőként, Rácsok Gyula pedig pénztári ellenőrként dolgozott. Ezek az összegek azonban a színészek fizetésének töredékét jelentették, tényleg csak időleges gondjaikon segíthettek. A férfi színészek fizetése ezekben az években maximált volt, legfel­jebb évi 6000 forintot kaphattak, ami belügyminiszteri engedéllyel évi 2000 forinttal kiegészülhetett.77 75 Magyar színházművészeti lexikon i. m. 520. 76 OSZK SzT, Nemzeti Színház kötetes iratok. Kiadási főkönyv, 6. 126. 77 Pukánszkyné Kádár J.: A Nemzeti Színház i. m. II. 659. 78 OSZK SzT, Nemzeti Színház kötetes iratok. Kiadási főkönyv, 1. 86. 79 Uo. 3. 122. 80 Uo. 1. 86. Külön típust képeznek azok a kifizetések, amelyekkel a néhai tagok végtisz­tességét és emlékének megőrzését támogatták. Pénzt adtak például 1888-ban Egressy Gáborné Szentpétery Zsuzsanna temetési költségeire,78 és többszörösen adományoztak az 1890-ben elhunyt Benedek Lajos színész síremlékének felállítá­sára.79 Az Egressy család 1837 óta kötődött a Nemzeti Színházhoz, az 1866-ban elhunyt Egressy Gábor a prózai tagozat alapító tagja volt. Feleségét 1837 és 1848 között segédszínésznőként és kardalnokként foglalkoztatták, utána háztartásbeli lett, férje, majd az ő halála után gyermekei, Ákos és Etelka gondoskodtak róla. Egressy Ákos színész volt, 1866-ban az elsők között szerzett oklevelet a Nemzeti Színház által működtetett Színészed Tanodában, majd 1878-ban az intézmény tagja lett. O több éven át kapott alkalmi segélyeket, 1888 augusztusában például nemcsak édesanyja temetésének költségeihez járultak hozzá, hanem önnön „zilált anyagi viszonyai rendezéséhez” is.80 1090

Next

/
Oldalképek
Tartalom