Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Bárány Zsófia: A Szent István Társulat és támogatói köre 1848 és 1858 között
BÁRÁNY ZSÓFIA éveiben tekintélyes tudós világiak kezdtek szerepet vállalni a társulat irányításában, miközben a tudomány és irodalom papi pártfogói, művelői jelentős pénzbeli támogatással járultak hozzá a működéshez. 1853-tól a társulat tudományos, ismeretterjesztő, népszerűsítő előadások tartásával, valamint karitatív jellegű tevékenységgel kívánta tágítani feladatkörét. Az új vezető, Danielik János elképzelésének megfelelően pedig kiadványaikkal elsősorban a felsőbb- és középrétegeket igyekeztek elérni. A közélet egyre több ismert egyházi és világi szereplője (például Eötvös József, Deák Ferenc, Liszt Ferenc, Ipolyi Arnold) lépett be a társulatba, amely olyan mecénásokat tudhatott maga mögött, mint Scitovszky János hercegprímás, Bartakovics Béla egri érsek, valamint gróf Károlyi István. Az évtized második felére már a más vallásúak előtt is nyitva állt a csatlakozás lehetősége. E széles támogatói kör ismeretében kevéssé meglepő, hogy az 1859-ben kiadott protestáns pátens kapcsán a bécsi nuncius szóvá tette a társulat közéleti szerepét: „Hozzá kell tennem, hogy az úgynevezett Szent István Társulat, amelyet azért alapítottak, hogy Magyarország katolikus lakossága körében a hit és a kegyesség fenntartására alkalmas könyveket terjesszen, mára a politikai agitáció eszközévé változott.”107 Dacára e negatív bécsi véleménynek, valamint az 1850-es évek nehézkes anyagi helyzetének, 1861-re a társulat több mint 8000 fővel elérte történetének legnagyobb taglétszámát. 107 Antonio De Luca bécsi nuncius Giacomo Antonelli bíboros államtitkárnak. Bées, 1860. jan. 7. Közli: Lajos Lukács: The Vatican and Hungary 1846-1878. Reports and Correspondence on Hungary of the Apostolic Nuncios in Vienna. Bp. 1981. 508. THE SUPPORTERS OF THE SAINT STEPHEN SOCIETY BETWEEN 1848 AND 1858 By Zsófia Bárány SUMMARY Although the Good and Cheap Book Publishing Society was established in February 1847, its constitution could only be issued in May 1848, following Act 18 of that year. During the revolutionary period, the enterprise was primarily supported by churchmen, but efforts were made in involve lay people as well in its activities. After the War of Independence the number of supporters grew from year to year, and the ways of possible patronage also increased. Alongside regular financial donations, there were others who supported the Society through work, gratuity publications or testamentary dispositions. From the 1850s the Society’s leadership tried to extend its influence over the high and middle classes, and made access possible for non-Catholics as well. 1065
