Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Klement Judit: Bevezető
MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS BEVEZETŐ ,,[V]annak tudományok, amelyeknek örök ifjúság jutott osztályrészül: közéjük tartozik az összes történeti diszciplína, mert a kultúra örökké haladó áradata mindben a problémáknak újabb és újabb megfogalmazásait hozza létre” - írta Max Weber 1913-ban a társadalomtudományos kutatás objektivitásáról szóló klasszikus tanulmányában.1 A Mecenatúra és társadalmi vállalkozás című blokk hasonló kiindulópontról szerveződött: szerzői a jótékonyság, gondoskodás, támogatás jelenségének örök, mégis koronként, támogatott és támogatói csoportonként eltérő jelenségére hívják fel a figyelmet. Erre a többszólamúságra reflektál a cím is. A mecenatúra szó egyfelől Gaius Cilnius Maecenas alakját megidézve a tudományos, művészeti és az irodalmi támogatások ókorig visszanyúló gyakorlatát vetíti elénk. A társadalmi vállalkozás (social entrepreneurship) fogalma másfelől egy 20. század végi szóalkotás és — bár akadnak definícióbeli különbségek vállalkozói környezetenként, de közös pontként — olyan nem profitorientált vállalkozói tevékenységre vonatkozik, ami társadalmi, közösségi cél érdekében működik, és a termelt profitot visszaforgatja a társadalmi, közösségi cél megvalósítására. Mivel a vállalkozói mentalitás és a verseny gondolata nem idegen ettől a működéstől, nem lehet azonos fogalmi keretbe vonni a hagyományos jótékonysággal, de nem is tekinthető üzleti vállalkozásnak.2 1 Max Weber A társadalomtudományos és társadalompolitikai megismerés „objektivitása”. In: Szociológiai irányzatok a XX. század elejéig. Szerk. Felkai Gábor - Némedi Dénes - Somlai Péter. (Nagyítás 29.) Bp. 2005. 544. 2 Gladius Kulothungan\ What do we mean by ‘social enterprise’? Defining social entrepreneurship. In: Social Entrepreneurship. A Skills Approach. Eds. Christopher Durkin - Robert Gunn. Bristol-Chicago 2017. 23-32. A 19. és 20. század olyan történeti korszak volt, amikor e klasszikus és újabb támogatási formák egyszerre érvényesültek. A blokkba szervezett tanulmányokat ez az időkeret fogja össze: a jótékonyság, gondoskodás, támogatás területének eltérő példáit mutatják be a 19. század közepétől a 20. század második feléig. A hagyományos értelemben vett műpártoló tevékenység áll Konrád Miklós írásának középpontjában: konkrétan a zsidó nagypolgárság kulturális mecénási működése a Monarchia korában. Bár e vagyonosodó réteg műpártolása közismert és számos híres példával érzékeltethető, a támogatás tényének mozgatórugóit gyakran nehéz azonosítani. Ennek nemcsak az az oka, hogy nem beszéltek róla, de az is — miként erre a szerző rámutat —, hogy akár önmaguknak sem feltétlenül vallották be, miért is áldoznak művészeti célokra. 1045 SZÁZADOK 157. (2023) 6. SZÁM
