Századok – 2023

2023 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kárbin Ákos: Wekerle Sándor, a Monarchia aranyembere (Ordasi Ágnes)

TÖRTÉNETI IRODALOM Kárbin Ákos WEKERLE SÁNDOR, A MONARCHIA ARANYEMBERE Gondolat, Bp. 2021. 361 oldal Luigi Adamich városatya a fiumei képviselőtestület 1894. február 24-ei ülésén egy indítványt nyújtott be, amelyben Wekerle Sándor miniszterelnök, Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter és Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter díszpolgárrá avatását javasolta az említett poli­tikusok egyházpolitikai törvényjavaslatok körül kifejtett tevékenységének honorálására. A fel­terjesztést a testület nagy ewivák és éljenek kíséretében egy héttel később fogadta el, amellyel Zichy József egykori fiumei kormányzó, Kamermayer Károly budapesti polgármester és Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter után a fent felsoroltak is részesültek a megtiszteltetésben. Hiszen Fiume - s így a városatyák is - mindig liberális volt és mindig a Szabadelvű Párt hazafi­as, haladó programja mellett állt. A fiumeiek egy része azonban továbbra sem felejtette el, hogy nem sokkal korábban éppen Ba­ross Gábor és még pénzügyminiszterként Wekerle Sándor eljárása vezetett Fiume szabadkikötői státuszának eltörléséhez, illetve a közös osztrák-magyar vámterületbe olvasztásához, valamint az újabb fogyasztási adónemek meghonosításához. Bár messziről úgy tűnt, Fiume mellett a tenger felszíne békés és csendes, közelebbről szemlélve a kérdést, a szabadelvű kormányzat gazdasági és pénzügyi intézkedései éles társadalmi és politikai feszültségeket idéztek elő a „mélyben”. Tehát díszpolgárság ide vagy oda, Baross és Wekerle népszerűsége nem volt sem töretlen, sem osztatlan. A Szabadelvű Párt gazdasági intézkedései közül a legnagyobb horderejűnek az aranyalapú va­luta bevezetése számított, amit a szakirodalom a mai napig Wekerle Sándor művének tulajdonít. De tényleg Wekerlének köszönhető a pénzügyi reform? És egyáltalán, mivolt és miért volt jelen­tősége a valutarendezésnek az Osztrák-Magyar Monarchiában? Kárbin Ákos 2021 augusztusá­ban, Wekerle halálának centenáriumára megjelentetett kötetében erre a kérdésre is keresi a választ. Noha Magyarország egykori (háromszoros) miniszterelnökéről van szó, Wekerle politikusi működése csak nemrégiben került előtérbe, és szakmai életútjának számos aspektusa még a kor­szak kutatói előtt is „terra incognita”. Kárbin ezt a hiányosságot igyekszik pótolni, bemutatva a politikus pályafutásának 1887—1893 közötti szakaszát, kitérve egyúttal az adott időszak finan­ciális kihívásaira, a valutarendezés folyamatának dilemmáira is. Vagyis könyve inkább a gazda­ságtörténet, mintsem a biográfia műfajába sorolható be, így a kötet címe kissé megtévesztő lehet. Kárbin téma iránti elköteleződése nem újkeletű. Doktori értekezését Wekerle Sándor és az Osztrák—Magyar Monarchia valutareformjának kezdeti lépései 1889—1893. Döntéshozatal és meg­valósítás címmel védte meg 2015-ben. A most napvilágot látott kötet váza ugyancsak ez a PhD-dolgozat, mégsem a disszertáció szövegének szerkesztett, számos képpel gazdagított ki­adása, mivel a szerző az újabb kutatási eredményeit szintén beépítette a munkájába. Kárbin magyar részről Gratz Gusztáv, Fellner Frigyes, Hanák Péter, Kövér György és Kozári Mónika írásaira, német és osztrák részről Wolfgang Fritz, Géza Andreas von Geyr monográfi ­áira támaszkodott. Ám hiányérzetet kelt, hogy Szász Antal szinte „kortárs” Banküzemtari^ (Bp. 1947.) vagy Halmos Károly, Tomka Béla és Gieger András munkái a bibliográfiában nem tűn­nek fel. A könyv alapját a levéltári források és a forráskiadások adják. Kárbin magyar közgyűj­temények felkeresése mellett a bécsi Österreichisches Staatsarchivban és az Oesterreichische Nationalbank levéltárában, a berlini Bundesarchivban, a Geheime Staatsarchiv Preußischer Kulturbesitzben és a Politisches Archiv des Auswärtigen Amtsban végzett alapkutatásokat. Bár a szerző szorgalma és forrásközpontúsága hozzátesz a munka értékéhez, a hagyomá­nyos, „német iskolás” szemlélet nem válik annak előnyére. Sőt, ahogy egy a szerzővel készült interjúban mondta: „a régi iratok szinte rabul ejtették” ( https://tinyurl.com/2p8jckjk ). A leíró 1025 SZÁZADOK 157. (2023) 5. SZÁM

Next

/
Oldalképek
Tartalom