Századok – 2023
2023 / 5. szám - KRÓNIKA - Kenyeres István: A Budapest Időgép mint a történeti kutatás eszköze
KENYERES ISTVÁN alakzatai reprezentálnak. A vektoros térképek a geoinformatikában, térinformatikában és térbeli adatelemzésben széles körben használatosak. A vektoros térképek a földrajzi adatokat geometriai entitásokon alapuló objektumokként tárolják, mint például pontok, vonalak vagy sokszögek. Mindegyik geometriai objektumhoz további attribútumok — azaz adatok — társulnak, például nevek, leírások vagy más jellemzők. A vektoros térképek első számú felhasználási területe a térbeli adatelemzés és a földrajzi információs rendszerek (GIS) alkalmazásai, ilyenek a várostervezés, közlekedéselemzés, környezetmodellezés, telekommunikáció, valamint vállalati és kormányzati döntéshozatali folyamatok, de ugyanígy alkalmasak történeti geoinformációs rendszerek (HGIS) kialakítására is. A Budapest Időgép indulásakor négy vektoros időmetszetben volt tanulmányozható a város fejlődése: 1837., 1872., 1908., 1937 Ezek a vektoros térképek a georeferált eredeti térképek alapján, vektoros átrajzolással készültek el, a feldolgozás során a korabeli utcák elnevezését és kiterjedését is rögzítették, valamint a térképeken szereplő fontosabb kiemelt objektumokat (templomok, közigazgatási épületek, kórházak, iskolák) is körberajzolták és leírták. Az elkészült térképek úgy néznek ki, mint a modern GPS-alapú térképek, így például a Google Maps, azzal a lényegi eltéréssel, hogy az adataik (utcák elhelyezkedése, nyomvonala, utcanevek, házszámok stb.) megfelelnek az eredeti történeti térkép készítése idejének. Ennek köszönhetően ezekből az évmetszetekből létrejött a korabeli Budapest (Pest-Buda) utcanév-adatbázisa is. Ezek a vektoros térképek vektoros rétegként tartalmaznak számos olyan adatot, amelyek segítségével történeti forrásokat tudunk megjeleníteni. A régi helyrajzi adatok - például 19. század végi utca megnevezés, házszám vagy telekazonosító - esetében szükségünk van egy korabeli történeti térkép georeferálására, majd vektorizálására, ezáltal a korabeli térképi adatok - utca, lehetőleg házszám, korabeli helyrajzi szám - feldolgozására, és vektoros rétegként való rögzítésükre. A városi időgépben, ahogyan említettem, a helyrajzi szám, telekazonosító adat a legfontosabb összekötő kapocs. Ha ezek adatbázisszinten rendelkezésre állnak a térképi rétegen és az iratokat feldolgozó adatbázisban, akkor az iratokban szereplő és a georeferált/vektorizált térképen található geoadatok viszonylag egyszerűen összefuttathatok és megjeleníthetők. Amennyiben az iratokból csak a korabeli utcanév és házszám ismert — és ez elég gyakori, akkor egy korabeli térkép vektoros feldolgozása (utcák, házszámok rögzítésével) segíthet a tömeges geokódolásban. Ha ez az adatbázis a vektoros térképen rendelkezésre áll, akkor az adatok összefuttatása leegyszerűsödik és nagy tömegben jeleníthetünk meg történeti forrásokat a vektoros térképen anélkül, hogy a korabeli utcaneveket, házszámokat, helyrajzi számokat minden egyes irat esetében aprólékosan megvizsgálnánk és beazonosítanánk mai térképen. A vektoros térképek és a geokódok használatára jó példa az Időgép 1916. évi rétege, amely az első világháborús projekt keretében 2018-ban készült el. Ennek valódi 997
