Századok – 2022
2022 / 6. szám - ARANYBULLA - UTÓÉLET VÁLTOZÓ MEGKÖZELÍTÉSEKKEL (17-20. SZÁZAD) - Tóth Gergely: Az Aranybulla recepciója a 18. századi politikai irodalomban, történetírásban és jogtudományban
TÓTH GERGELY a vonatkozó cikkelyek számait), akiket szintén szabad állapotúnak tekintenek.102 Végül, hogy még egy pozitív példát hozzak, Péter királynéi udvarispán {comes curialis reginae) felbukkanásakor jelzik, hogy ez udvari tisztség volt, s hogy szerepel az Aranybullában is.103 Összességében úgy vélem, hogy Tomka Szászky és Bél a lehetőségeikhez mérten kitűnő munkát végeztek, és ha közvetetten is, de az Aranybulla egy nagyon fontos kontextusára hívták fel a figyelmet. 102 Bel, M: Adparatus i. m. I. 193-194. Annyiból helyes a megállapításuk, hogy a szerviensek jelentős részét a közszabadok adták. Lásd Zsoldos Attila: II. András Aranybullája. Történelmi Szemle 53. (2011) 1-37., itt: 12. Abból a szempontból azonban tévednek, hogy azonosítják a szervienseket az Aranybullában emlegetett nobilesszA, „nemesekkel”, akik a „régi nemességet”, az úri nemzetségeket jelölik a dekrétumban, vagyis ekkor még nem tartoztak közéjük a szerviensek. Zsoldos A.: II. András i. m. 3.; Online Decreta i. m. 161.; Tringli I.: A nemesi i. m. 103 Bel, M.: Adparatus i. m. I. 260.; KarácsonyiJ. — Borovszky S.: Regestrum i. m. nr. 4. (333.) 104 Joannes Szegedi: Tripartitum Juris Hungarici Tyrocinium... Tyrnaviae 1734. 90., 93-96. 105 Vö. Pauler Tivadar: Szegedy János jellemzése. Akadémiai Értesítő 16. (1856) 1. sz. 205. 106 „Unde bulla aurea, sanctum hoc Ungaris decretum, merito audiat.” Joannes Szegedi: Rubricae sive synopses titulorum, capitum et articulorum universi juris Hungarici... Tyrnaviae 1734. 50. 107 [Joannes Szegedi]: Assertor libertatis Ungaricae, Dalmaticae, Croaticae et Sclavonicae, Andreas II. rex Hierosolymitanus, secundum lineamenta codicis legum Ungaricarum, et praecepta artis criticae, calamo juridico et historico adumbratus... Cassoviae 1752. Amint azt az előző fejezetben láttuk, a nemesi adómentesség kérdése „forró téma” lett a század derekára, s ennek kapcsán sűrűn előkerült Werbőczy és a primae nonus, illetve - ha még nem is konkrétan, de - az „első királyok” törvényei, vagyis egyebek mellett az Aranybulla is. Talán ez a közhangulat is szerepet játszott abban, hogy a kiváló jezsuita jogtudós, mezőszegedi Szegedi (Szegedy) János megjelentette a Werbőczy-féle művön alapuló, annak szerkezetét követő munkáját a magyar jogrendről Tripartitum Juris Hungarici Tyrocinium címen 1734-ben, amelyben sokszor idézi az Aranybulla cikkelyeit is, például a nemesi kiváltságok tárgyalásánál, mint azok kútfejét.104 Hogy mennyire aktuális volt a munkája, jelzik a sűrűn egymás után következő kiadások (1736, 1751, 1755, 1767).105 Ugyancsak 1734-ben jelentette meg a magyar törvénycikkek címeit tartalmazó összeállítását, köztük András törvényeivel, amelyhez néhány magyarázó jegyzetet fűzött. így a sigillo aureo („arany pecséttel”) kifejezésnél jelzi, hogy ezért hívják aranybullának, továbbá azt is hozzáteszi, hogy ez a törvénykönyv „szent” a magyarok szemében.106 Témánk szempontjából azonban sokkal fontosabb Szegedi kiváló munkája, az Aranybulla magyarázó jegyzetekkel ellátott kiadása, amely 1752-ben jött ki a nyomdából.107 Nem kétséges, hogy bizonyos politikai motivációk, elfogultságok e mű készítésekor is szerepet játszhattak. Erre utal az igen hangzatos cím is, miszerint Jeruzsálemi András magyar király a „magyar, dalmát, horvát és szlavón szabadság oltalmazója” volt. De a törvénykönyv előtt lévő belső címlap is 1107
