Századok – 2022
2022 / 6. szám - ARANYBULLA - UTÓÉLET VÁLTOZÓ MEGKÖZELÍTÉSEKKEL (17-20. SZÁZAD) - Tóth Gergely: Az Aranybulla recepciója a 18. századi politikai irodalomban, történetírásban és jogtudományban
KL ARANYBULLA 18. SZÁZADI RECEPCIÓJA „követelmények” bizonyára tőle származnak. Ám a megjegyzések aprólékos terminológiai okfejtései, illetve az elbeszélő kútfők mellett a törvénycikkek, jogi szakmunkák bőséges citálása a jogi képzettségű Tomka Szászky hathatós közreműködéséről árulkodnak. Érdemes kettejük munkájáról gyors mérleget vonni néhány, a témánkhoz szorosan kapcsolódó példa alapján. Helyesen vették észre, hogy a Regestrumban szereplő bilotus („billogos”, avagy „királybíró”) megegyezik az Aranybulla 5. törvénycikkében lévő bilochi (biloki) szóval, s hogy bírói funkciója volt.97 Tévesen eredeztetik azonban a magyar „bíró” szóból, illetve azonosítják a szolgabírókkal.98 K jobagio (joubagiô) szó értelmezésével sokat bajlódnak, ami nem is csoda, hiszen a Regestrumban igen differenciáltan jelenik meg ez a fogalom, amely a várjobbágyokat jelölte. Eleinte egyszerű jobbágynak, parasztnak (coloni, ruricolae, mancipia) tekintik őket, bár az Aranybulla vonatkozó törvénycikkei (10., 13.) alapján tudomásuk van róla, hogy magas méltóságban lévő bárókat is illettek e szóval.99 A kifejezés újabb és újabb felbukkanásai hatására azonban arra a — részben helyes — megállapításra jutnak, hogy a várjobbágyok rétege több típusra osztható: voltak köztük földműves, katonáskodó, illetve kiváltságos, jogaikat Szent Istvántól származtató személyek is.100 Jól értelmezik a hospes (vendég, telepes) szót, ugyancsak az Aranybulla segítségével; a pristaldus (poroszló) esetében szintén felfigyelnek rá, hogy szerepel II. András dekrétumában is (9. te.), de helytelenül tulajdonítanak bírói funkciót neki.101 A liber (közszabad) kapcsán szóba hozzák mások mellett az Aranybullában szereplő szervienseket (felsorolva von Nicolaus Olahus. Ed./Hrsg. Emőke Rita Szilágyi. (Publikationen der Ungarischen Geschichtsforschung in Wien, Bd. 17.). Wien 2019. 123-142., 125-126. 97 A fogalom definícióját az Aranybulla 5. cikkelyéből merítik: „[...] qui forum et latronum causas discutiebant.” Bel, M; Adparatus i. m. I. 207., 228. (Vö. Érszegi G.: Az Aranybulla i. m. 15-16.) A ki fejezésre, amely a pecsétet, a pecsét felmutatóját és a pecsétküldést is jelentheti, lásd Lexicon Latinitatis medii aevi Hungáriáé - A magyarországi középkori latinság szótára I-VI. Ed. János Harmatra et al. Bp. 1987-2017. (Internetes elérés: https://bit.ly/3TPkg7D , letöltés 2022. júl. 15.) advocem (bilochus). 98 „Bilotus, vei bilochus, idem fuit, qui hodie iudex nobilium. [...] forte a voce Hungarica, bírák ” Bel, M.: Adparatus i. m. I. 228. A téves származtatás feltűnik már Otrokocsi Fóris Ferencnél, majd Jóny Jánosnál is. Jony, J.: Commentatio i. m. 54. Valójában a latin szó az ótörök eredetű „bélyeg” szavunk ómagyar alakjának -s képzős változatából keletkezhetett. Lásd A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I —III. Főszerk. Benkő Loránd. Bp. 1967-1976. IV. Mutató. Bp. 1984. I. 277. Akirálybíra, avagy „billogos” tisztség eredetére, jogkörének változásaira lásd Köblös József: Billogos. (Szócikk) In: Korai magyar történeti lexikon. Főszerk. Kristó Gyula, szerk. Engel Pál — Makk Ferenc. Bp. 1994. (a továbbiakban: KMTL) 103-104. 99 Bel, M.: Adparatus i. m. I. 196. A dekrétum vonatkozó részét lásd Érszegi G.: Az Aranybulla i. m. 16-17. 100 Bel, M.: Adparatus i. m. I. 233. Vö. Zsoldos A.: A szent király i. m. 29-44. et passim. 101 Hospes: Bel, M.: Adparatus i. m. I. 193.; pristaldus: Uo. 191. Utóbbira lásd Zsoldos Attila: Poroszló. (Szócikk). In: KMTL 552. 1106
