Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Laszlovszky József – Nagy Balázs: Mederváltozás és kontinuitás a Sajó folyó középkori átkelőhelyeinél. A muhi csatatér kutatásához kapcsolódó földrajzi, történeti és régészeti vizsgálatok
MEDERVÁLTOZÁS ÉS KONTINUITÁS A SAJÓ FOLYÓ KÖZÉPKORI ÁTKELŐHELYEINÉL település, amelyik meghatározhatja az átkelőhelyet.21 A helynév alapján egyértelműen arra kell gondolnunk, hogy a Sajó egyik partján elhelyezkedő, a Sajón átvezető híd végénél található faluról van szó.22 Mindezt logikusan összevethetjük a csata leírásokban szereplő híddal, noha a falura vonatkozó, két évtizeddel későbbi okleveles említés önmagában nem bizonyítja, hogy már 1241-ben is volt már itt híd. Valamint az is kérdés marad, hogy ez a híd lenne az, amely a csataleírásokban szerepel. Mindezt csak olyan régészeti ásatással lehetne bizonyítani, amely a középkori Hidvég falu mellett hozná felszínre egy pontosan keltezhető ilyen szerkezet nyomait. 21 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza I. 3. kiadás. Bp. 1987. 791. 22 Hydueghe formában szerepel a helynév. Kiss L.: Földrajzi nevek i. m. 554. 23 WolfM.: Hejőkeresztes i. m. 7-8. Hejő-ártér A hordalékkúp-maradvány nyugati térségét az itt észak-déli irányban futó Hejő 2 km széles ártere vágja ketté. Átkelési szempontból maga a patak nem jelent akadályt, holtmedrek sokaságát rejtő ártere annál inkább. A pleisztocén végi ős-Sajó lefutási irányában (és részben medreiben) áramló Hejő-patak ártere — jórészt az egykori Sajó bevágódásának köszönhetően — itt is kb. 4 méterrel húzódik alacsonyabban, mint a hordalékkúp maradványfelszíne. E területen is felszínközeli helyzetben van a kavics — ezt a környéken kialakított számos kavicsbánya is jelzi. A Hejő menti eróziós peremek többsége nem olyan éles letörésű, mint a Sajó és a Hernád árterét határolók, mivel a kicsiny Hejő gyengébb partelmosó-romboló képességgel rendelkezik. Kanyarulatai azonban az ártér keleti oldalán helyenként mégis erősen alámosták a hordalékkúpfelszínt, és itt érzékelhető legjobban, hogy a széles ártéren a Hejő instabil medre mentén kiterjedt mocsári környezet uralkodott a modern lecsapolások, csatornázások előtt, amelyeknek keleten élesebb volt a szegélye, mint a jelentősebb kiemelkedések nélküli nyugati ártérhatáron. Átkelési szempontból további fontos sajátosság, hogy e széles Hejő-ártér belsejében alacsony hátak sorakoznak: az ártér nagyobb medrei az ős-Sajóhoz kötődnek, a kis Hejő pedig nem tudta teljesen átformálni az árteret, nem mozgatta át teljesen az ártéri aljzat üledékét. így helyenként megmaradtak olyan ártéri felszínek, amelyeket még a Sajó alakított ki (például 1 méteres magasság körüli folyóhátak), a Hejő ugyanis kikerülte az ártér fenék ellenállóbb és magasabb területeit, miközben mélyebbre vágta kanyarulatai egy részét. Az ártéren így szelíd hátak maradtak meg, amelyek még időszakos szállások kialakítására is lehetőséget teremtettek (például Hej őkereszt úr térségében) — és segítették az ártéri átkelést is. Egy ilyen kis háton helyezkedett el a Hejőkeresztúr-Vizekköze lelőhely is.23 A Hejő menti átkelőhelyek 954
