Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Demeter Gábor – Szilágyi Zsolt – Pinke Zsolt: Sártenger és búzatenger. Mérlegen az alföldi gabonakonjunktúra és a vízszabályozások regionális következményei (1720–2020)
SÁRTENGER ÉS BÚZATENGER írtuk, hogy az 1786-1850 közötti három generáció alatt a népességnövekedés elsöprő volt minden térszínen: ártéren (+60%), a nagykunsági löszön (+86%), a kiskunsági homokon (+110%) egyaránt. Azonban a lendület 1850 után csak a Tisza menti területeken maradt meg, ahol 15 év alatt további 40%-kai nőtt a lakosságszám (ugyanannyit, mint korábban 60 év alatt), míg a Nagykunságon csak 20%kal, a Kiskunságban 11%-kai. A gabona szerepe vitathatatlan e növekedésben, de nem kizárólagos. 1850-1865 között az egy főre jutó tiszta földjövedelem ugyanúgy 22%-kai nőtt a szabályozások által nem érintett, tiszaitól eltérő termékszerkezetű Kiskunságban, mint a Tisza árterén. (A Nagykunságban ez 12% volt. A tiszta földjövedelem a Jászságban is nőtt, de egy főre vetítve itt stagnált.) A tiszai ártéren a földjövedelem hiába nőtt 15-25 év alatt 70%-kai, ez 1 kh-ra vetítve csak 30%-os növekedést eredményezett, miközben a Nagykunságban a 35%-os növekedés egy holdra vetítve közel 50%-os jövedelemnövekedést eredményezett (3. ábra) - nyilvánvalóan a gabona-árkonjunktúra és a jó minőségű földeken (és réteken) mérhető hozamnövekedés eredményeként.80 A Nagykunságban viszonylag kicsi volt a szántóterület növekedése, míg a tiszai ártéren nagyobb, de ez már 1865-ben is rossz minőségű földön valósult meg. 80 A Kiskunságban az összjövedelem növekedése e 15-25 év alatt év ugyanakkora (40%), mint az 1 kh-ra jutó jövedelemnövekedés. 81 Ennyiről van összehasonlítható adat. A három csongrádi városban81 a szántóterületek növekedése már a szabályozások (1850) előtt is 50%-os volt, majd 1865-ig meg is állt. A legelők ugyanígy az első fázisban a felükre csökkentek, a rétek a negyedükre, majd nagyságuk stagnált. Egyértelmű, hogy itt a korábbi, napóleoni gabonakonjunktúra okozta ezt a változást. A népességnövekedés viszont a szántók növekedését meghaladva 100%-os volt az 1786-1850 közötti periódusban, ami csak jó minőségű szántók esetén volt lehetséges. A csongrádi népességrobbanás is azt eredményezte, hogy egyedüliként az öt tájegységben, romlottak az egy főre eső tiszta kataszteri földjövedelmek 1850-1865 között, és egy holdra mérve is csak 13% volt a növekedés az árképzés és hozamjavulás együttes hatásaként (az expanzió leállt, a termőterület csak 3%-kal bővült). Világos, hogy a közép-Tisza-vidéki ártér is szembesült volna ezzel, hiszen a szántók kiterjeszthetősége itt sem volt végtelen, sőt még hamarabb jelentkeztek volna a problémák, ha az átalakulás a napóleoni gabonakonjunktúra hatására már 1850 előtt itt is intenzívebb. A csongrádi területen az egy főre jutó földjövedelem a szabályozások második fázisában, 1865—1910 között sem nőtt újra (Hódmezővásárhely kivételével), ami intő jel lehetett az ekkor még 25-50%-os növekedést mutató Sárrét, Bodrogköz, Nagykunság és Jászság lakóinak. A Tisza árterén a települések fele már ekkor nem produkált lényeges egy főre 978
