Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Demeter Gábor – Szilágyi Zsolt – Pinke Zsolt: Sártenger és búzatenger. Mérlegen az alföldi gabonakonjunktúra és a vízszabályozások regionális következményei (1720–2020)
DEMETER GÁBOR - SZILÁGYI ZSOLT - PINKE ZSOLT Békésben és a Jászságban, illetve Hevesben is átlag felettiek, míg Pest megye területén átlagosak voltak a hozamok. Összességében az Alföldön a termés/birtokméret átlagos, de a Bácskában és a Hajdúságban átlag feletti volt (az állattartásról kvantifikálható szeriális adatunk nincs). (11. térkép26 ) 26 11. térkép (elérhetősége: https://bit.ly/3yWiRm7 ) Az egy gazdaságra jutó föld (színes) és hozam (staff) Faragó Tamás számításai alapján 1720-ban. A kettő kombinációja a földhozamot mutatja. Forrás: Faragó T: Gondolatok i. m. 27 MNL OL A 39 Magyar Kancelláriai Levéltár, Általános iratok, Acta Generalia (a továbbiakban: A 39) 3688/1786. 28 A zsellérség aránya az összeírt adózók között egyes településeken 1786-ban elérte az 50%-ot. 29 8. térkép (lásd a 23. jegyzetben) A zsellérek aránya 1720-ban (1 = 100%) és legelők minősége Vályi szerint az Alföldön, 1797.; 9. térkép (elérhetősége: https://bit.ly/3z2HOfU ) A paraszti társadalom rétegződése 1786-ban az Alföldön a kancelláriai összeírás szerint (házatlan zsellérek pirossal, házas zsellérek narancssárgával, telkes jobbágyok sárgával. A kördiagramok mérete ábrázolástechnikai okok miatt nem arányos a lakossággal). Forrás: MNL ÓLA 39 3688/1786. 30 Dóka Klára: Gazdálkodás a Tisza árterein a XIX. század első felében. Agrártörténeti Szemle 24. (1982) 3-4. sz. 277-303. 31 A Regnicolaris conscriptio és az úgynevezett 1786-os „kancelláriai” összeírás. 32 Dávid Zoltán: Magyarország első kataszteri felmérése, 1786-1789. Történeti Statisztikai Évkönyv 1. (1960) 33-58.; Rózsa Sándor: Az ártéri gazdálkodás mérlege. A nagykunsági települések gazdasági kondíciója az első kataszteri felmérés alapján. In: Környezettörténet III. Szerk. Demeter Gábor et al. Bp. 2021. 39-65. 33 6. térkép (lásd fentebb a 18. jegyzetben); 12. térkép (elérhetőség: https://bit.ly/3B2FzM4 ) A telkes jobbágyokra vetített szántóföldmennyiség regionális differenciái 1786-ban. Forrás: DávidZ.: Magyarország első kataszteri felmérése i. m.; Rózsa S.: Az ártéri gazdálkodás mérlege i. m. 34 Zsellérek nélkül az értékek legalább 50%-kal magasabbak. 35 Dél-Heves jó föld/földműves arányai az alacsony szinten maradó alacsony zselléraránynak tudhatok be. Ehhez képest az 1786-os „kancelláriai” összeírásban27 több változásra is felfigyelhetünk. Meglepő a Fejér és Tiszántúl között az 1720-ban nagynak tűnő különbség mérséklődése a zsellérség arányát (mint túlnépesedési mérőszámot) tekintve.28 (8. és 9. térkép29 ) Ismervén a redemptio utáni, 1786-os bácskai kirajzást, ez azt az álláspontot erősítené, hogy az Alföld területein agrár-túlnépesedéssel,30 de legalábbis előrehaladott differenciálódással számolhatunk. Az 1720-1786 közötti változások érzékeltetése céljából először a két országos öszszeírás31 alapján kapott képet elemezzük, majd kontrolláljuk azt az 1786-os kataszteri összeírás Rózsa Sándor által bővített adataival.32 A gyér településhálózat ellenére az Alföldön 1786-ra az egy agrármunkaerőre jutó szántóterület mennyisége a 20 holdról jelentősen lecsökkent (6. és 12. térkép;33 ezen az sem változtat, hogy módosult az összeírtak köre). A Jászság környékén 5-15, Dél-Hevesben 10-20 hold földterület jutott egy összeírtra (családfőre), míg a Tiszántúlon ez 5-10 hold között volt csupán. Ennek oka a zsellérek területileg differenciáltan növekvő aránya.34 Ha összevetjük az összeírt összes telki szántóterület (vagy a rétek) nagyságát 1720-ban és 1786-ban, akkor a Tiszántúlon (a szomszédos Dél-Heveshez, Kiskunsághoz képest) ez alig növekedett, ami - tekintve az 1720-as összeírás pontatlanságát - kedvezőtlen jel.35 967
