Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Laszlovszky József – Nagy Balázs: Mederváltozás és kontinuitás a Sajó folyó középkori átkelőhelyeinél. A muhi csatatér kutatásához kapcsolódó földrajzi, történeti és régészeti vizsgálatok
MEDERVÁLTOZÁS ÉS KONTINUITÁS A SAJÓ FOLYÓ KÖZÉPKORI ÁTKELŐHELYEINÉL hogy közvetlenül a mai körömi rév felett is vannak cölöpmaradványok, amelyek viszont nem maradtak jó állapotban, és pontos helyzetük meghatározásához további kutatásokra van szükség. Cölöpmaradványok Sajópetri és Önöd között A legjelentősebb cölöpcsoport a Sajópetri és Sajólád közötti modern közúti híd alatt és annak közvetlen közelében, a híd feletti folyószakaszon figyelhető meg. Ezek párhuzamos cölöpsorokat alkotnak, amelyek részben a folyóra merőlegesen, részben azzal párhuzamosan húzódnak. Viszonylag magas vízállásnál is láthatóak, akár a mai hídról is. Többféle szerkezethez tartozhattak egykor, és megtartásuk, valamint mai állapotuk alapján ítélve az újkorból származhatnak. Egy részük biztosan kapcsolatban van a modern híd kiépülése előtt itt álló fahíddal. Részletes felmérés és mintavétel nélkül nem határozható meg, hogy vannak-e középkori maradványok itt, de a muhi csatára vonatkozó adatok és a késő középkori településhálózat vizsgálata alapján is arra a következtetésre lehet jutni, hogy ha állt is itt híd a 13. században, annak nem volt szerepe a muhi csata esemény történetében. Az átkelőhely azonban mindvégig fontos lehetett a késő középkorban, amit a sajóládi pálos kolostor helye és szerepe is egyértelművé tesz. Ezen kívül Ónod felett sikerült még egy jelentős cölöpcsoportot azonosítani. Nagyméretű faoszlopok négyzetesre vannak kialakítva, és a folyó által kimosott, a parton fekvő egyik darab alapján az is megállapítható, hogy végüket hosszú, csúcsos formára faragták. A cölöpök megtartása és kialakítása alapján egyértelmű, hogy itt újkori építményről van szó, amelyet a 19., sőt a 20. században is használtak még. Helyzete alapján nem illeszkedik az eddig ismert középkori településhálózathoz. Átkelőhelyek kontinuitása és változása A vizsgált cölöpcsoportok és más jelenségek, összevetve a történeti földrajzi és régészeti adatokkal azt mutatják, hogy a legjelentősebb folyóátkelőhelyeket azok a nagy földrajzi és regionális adottságok határozták meg, amely alapján például a Sajó egy viszonylag rövid szakaszán minden korszakban lehetett egy fontos átkelőhely, mert ez biztosította a legegyszerűbb és legkevesebb folyóátkelést igénylő közlekedést az ország közepe és északkeleti része között. Nem véletlen, hogy ezt az útvonalat használták a tatár seregek, valamint a magyar király felvonuló erői is. Ugyanakkor a Sajó ezen szakaszának dinamikus mederváltozásai azt is eredményezték, hogy nagy jelentőségű átkelőhelyek szűntek meg vagy mozdultak el jelentős mértékben. Erre a legjellemzőbb példa Sajóhídvég esete, ahol a Sajó és a Hernád összefolyásának eltolódása, amely valamikor a késő középkor és a kora újkor során következhetett be, végérvényesen 958
