Századok – 2022

2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Laszlovszky József – Nagy Balázs: Mederváltozás és kontinuitás a Sajó folyó középkori átkelőhelyeinél. A muhi csatatér kutatásához kapcsolódó földrajzi, történeti és régészeti vizsgálatok

LASZLOVSZKY JÓZSEF - NAGY BALÁZS

E kora újkor előtti állapot azt jelentette, hogy Ónod és Hidvég között csak egy folyón, a Sajón kellett átkelni, a mainál lényegesen keskenyebb, mintegy 1 km széles árteret keresztezve egyik településtől a másikig. Ez mindaddig működött, amíg az évente többszöri, jelentős, 3-5 méteres vízszintemelkedést is produkáló áradások és a hosszan tartó magas vízállások során az instabil medrek át nem helyeződtek, s miközben a torkolat dél felé vándorolt, a Hernád szigetként leválasztotta a mögöttes területről Hidvég egy részét. A falu kényszerűen „hátrahúzódott”, hiszen a folyóközi helyzetűvé vált szigeten, az eredeti településterületen ellehetetlenült az élet. (2.kép)

2. kép Ónod-Hidvég

A korábbi Sajó-Hernád torkolat helye (nyíl). Ónod és Sajóhídvég között különösen feltűnő az ártér összeszűkülése, ha a mai Sajóhídvéghez hozzászámítjuk a napjainkban már az ártéren emelkedő, orsóalakú szigetet is (fekete oválissal keretezve), az egykori Hidvég településterületét. A LiDAR-alapú szelvények az ártér-ármentes térszín közötti 4 méteres szintkülönbséget mutatják (a szelvény kiugró értékei a fák miatt fordulnak elő). (Készítette Nagy Balázs)

Mindez ugyanakkor az átkelőhely-szerepet is csökkentette, hiszen immár két folyót kellett keresztezni a gyakran vízborította, széles térségen keresztül. Mindez azért fontos, mert az 1241-től adatolható Hidvég mindenképpen az egyik szóba jöhető 953