Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Molnár Zsolt – Szabados Klára – Alen Kiš – Jelena Marinkov – Biró Marianna – Öllerer Kinga – Babai Dániel – Katona Krisztián – Ulicsni Viktor – Demeter László: Erdei és mocsári sertéstartás a Szerémségben. A svinjarok hagyományos ökológiai tudása
ERDEI ÉS MOCSÁRI SERTÉSTARTÁS A SZERÉMSÉGBEN A disznók a nagyobb szöcskefajokat, az elpusztult szitakötőket, esetleg néhány hangyát is megesznek, a nagy futóbogarakat és a gyapjaspille hernyóit azonban nem. Mi csupán azt láttuk, hogy az állatok a korhadt tuskókat és a mohával benőtt törzseket rovarok és más gerinctelenek után átkutatták. A bársonylégy lárvája nagyon tápláló a sertések számára, jól híznak tőle. Az 1-1,5 cm-es, barnás lárvák kb. ökölnyi méretű, >50-200 egyedet számláló, akár métereken át húzódó csoportokban, gyakran korábbi vízállások peremén élnek, elszórtan az erdőben. A disznók kiszagolják, majd felnyalják, megrágcsálják őket, míg a maradék lárva újra összetömörül. Olykor túl sokat esznek belőlük, amitől hányhatnak. A lárva a nedves őszt és a havas telet, valamint a szárazabb gyertyánerdőket kedveli, ahol zavartalan a többéves avarréteg. Novemberben, decemberben vagy március környékén jelenik meg, de nem minden évben. Mi, vélhetően a szárazabb időszak miatt, csak egy helyen találtunk bársonylégylárvát. Azon a területen a disznók buzgón kerestek valamit (az orrukat egyenes vonalban mozgatták közvetlenül az avarréteg alatt), de nem tudtuk megfigyelni egyetlen lárva elfogyasztását sem. A hal a sertések kedvenc tápláléka, még a kukoricánál és a földigilisztánál is jobban szeretik. A haldögöt is eszik, a lebegő haldögök után úsznak is. Beteg sertéseknek (például vetélés után) a svinjarok néhány napig halat adnak, hogy a kocák viszszanyerjék étvágyukat. A disznók a kiszáradó mocsarakban áradások után minden halat megesznek, ami aztán büdössé teszi az ürüléküket. A halat a svinjarok a sertések szoktatására és irányítására is használják, például a kocák visszacsalogatására a disznóólba az erdőbeli fialás után. Két alkalommal mi is láttuk, hogy a sertéseknek extra táplálékként, illetve gyógyszerként „szeméthalat” (inváziós ezüstkárászt és törpeharcsát) adtak, amit azok lelkesen és gyorsan meg is ettek. A békákat (kecske- és erdeibéka-csoport) és az ebihalakat szintén szívesen fogyasztják. A svinjarok szerint a disznók szinte „megőrülnek” értük, és esőzések után egész nap futnak utánuk. Szárazabb évszakokban is megeszik őket. Nem eszik meg azonban a varangyokat és a vöröshasú unkát, „mert mérgezőek”. Esznek teknősöket is, a fogukkal és a lábaikkal széttépik őket, feltörik a páncéljukat, és megeszik a húst. Siklókat és gyíkokat viszont a svinjarok többsége szerint nem esznek. E fajok kapcsán sajnos nincsenek saját terepi megfigyeléseink. A sertések megeszik a fiatal és beteg kacsákat (főleg tőkés récét), valamint a fészekből kiesett gémfiókákat, a röpképtelen és elpusztult madarakat is, valamint a földön fészkelő fajok tojásait. Egereket (például erdei egereket) és más kisemlősöket is esznek, ha el tudják kapni őket (például hóban könnyebben). Az erdei egerek raktáraiban is megkeresik a makkot, kitúrják, feldöntik a nagy tuskókat, hiszen alattuk akár 10-20 kg makk is lehet, ami több disznónak is elegendő. Egymást tanítják, hogyan kell ezt csinálni. Mi csak több feldúlt és kirabolt raktárát láttunk, 906
