Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Nógrády Árpád: Vázlat Sáros megye kialakulásáról és betelepüléséről a 14. század közepéig
NÓGRÁDY ÁRPÁD - úgy látszik - megyéje lett, de ispánsága nem, és várában az ispán voltaképpen a király magántisztviselőjeként parancsolt.53 Az első pillantásra különös konstrukció két célt szolgált. Egyfelől a királynak így nem kellett átengednie ispánja számára az uradalom és elsősorban annak három városias települése, Sáros, Eperjes és Szeben adójának harmadrészét, másrészt ily módon a sárosi ispán — a régi megyésispánokkal ellentétben - a nemesek birtokügyeiben nem hozhatott ítéletet. A sárosi ispán e korlátozott joghatóságát a 14. század elején is ismerték s említik az országbíró egy ítéletlevelében is (1317).54 53 Az elmondottakra enged következtetni, hogy a gyepű megszűnésével felszabadult és el nem adományozott birtokokat a sárosi uradalomhoz csatolták (így került Kapi vára a sárosi ispán, pontosabban a sárosi várnagy alá, aki egyúttal a sárosi ispánságot is viselte), továbbá az, hogy a 14. század elején a gyepűn túl fekvő királyi javak - amelyek esetében semmi nyoma annak, hogy azokat valaha is a sárosi uradalomhoz rendelték volna -, nem kerültek a sárosi ispán alá, hanem azokat önálló honotokként osztotta el bárói között a király (Makovica, Palocsa és Szakalya). 54 1317: castellanus castri talis, prout est castrum Sarus nob-es regni super facto p-is secundum statuta regni iudicare non possit (RDES II. 269., DL 31181.) - Jóllehet Lampert országbíró ítéletlevele várnagyot említ, ítéletét Ákos Mikes sárosi ispán - egyúttal sárosi várnagy - birtokügyben hozott rendelkezése nyomán alkotta meg, ezért aligha férhet hozzá kétség, hogy indoklása az efféle ispánokra is érvényes. 55 1212: fratribus Sancti Sepulcri terram non habitatam, que Frigidus Fons voc., et Mediasmaiele, et silvam, que circumdatur riv-is, in perpetuum contulimuspossidendas (CDES I. 137., ÁUO XI. 114., DL 65., RA 273.) 56 Hogy Szinye földet II. András adományozta Bánknak, egyrészt a birtok földrajzi helyén alapuló feltételezés. Másrészt Bánk birtoklásáról semmi közelebbit nem tudunk, és az, hogy később, jóval a birtok elkobzása után sem jelentkezett senki a nőágat megillető jogok ügyében, arra utal, hogy Szinye nem ősi birtokként, hanem a közismerten bőkezű II. András jóvoltából királyi adományként lehetett Bánk kezén. A tatárjárás után a királyok kiváltságolt hosp^telepeket hoztak létre, illetve ezek megerősítésére törekedtek. E politika jegyében III. András a szepesi jogot adományozta Sárosnak, Szebennek és Eperjesnek, és a három település együttes éves cenzusát 150 márkában állapította meg (1299). Az első repedések a korai birtokstruktúrán III. Béla és II. András alatt következtek be. III. Béla Aba nembeli Artolf apjának Szemelnye (Szmilnó) falu körül földet adományozott a gyepűelvén (valószínűeg a korai határőrfalut és a körülötte elterülő földeket, nem pedig a településről elnevezett, s hihetőleg annak ellenőrzése alá tartozó roppant körzetet), András pedig két jókora, uradalom méretű földet engedett át közvetlenül a sánc mögött. A későbbi Kereszteskomlós birtokot,55 amelyet Hidegkút és Meggyesmái néven a Szent Sír Lovagrendnek adott, és Szinye földet, amellyel kormányzatának egyik oszlopát, a Gertrúd királyné elleni merénylet kapcsán közismert Bánkot gazdagította.56 A nagy birtokadományozások vizsgált megyénk területén azonban a tatárjárás után jelentkeznek, és mindenekelőtt IV. Bélához, V. Istvánhoz és IV. Lászlóhoz köthetők. AKároly-féle konszolidáció Sáros megyében a hétköznapok szintjén a hirtelen nekilendülő falutelepítésekben öltött testet. A telepített falvak emlékét többnyire a 885
