Századok – 2022
2022 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Balogh Ádám – Bobay István – Hermann Róbert (szerk.): Görgei Artúr, „a tiprott hős”. Válogatás a 2016. és 2018. évi Görgei-konferenciák előadásaiból (Ress Zoltán)
TÖRTÉNETI IRODALOM ja a különböző összeesküvés-elméleteket, ennek ellenére Görgei személye szép lassan elfoglalja illő helyét a nemzeti panteonban. 2016-ban Görgei Artúr halálának, 2018-ban születésének évfordulói előtt tisztelgett a szakma. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, illetve a Komáromi Napokon tartott konferenciákon a legújabb tudományos eredményeket kívánták bemutatni a résztvevők. A Görgei Artúr, „a tiprott hős” című tanulmánykötet az itt elhangzott előadásokból 11 szerzőtől 12 tanulmányt tár elénk, melynek köszönhetően elmélyíthetjük Görgei személyiségéről alkotott ismereteinket mind a történelemtudomány, mind a kémia, a néprajz, az irodalomtudomány és az ikonográfia szemszögéből. A tanulmánykötet a 48-as Könyvtár sorozat 6. részeként jelent meg. A borítón Görgei 1849- es, Strelisky Lipót által készített dagerrotípiája, az 1860-as Otto Karmer által készített fényképe, valamint az 1903-as, Abbáziában készült képe látható, utalva arra, hogy a kötet az egykori fővezér teljes életútját veszi nagyító alá. A szerkesztők valamennyi ábrázolást Hermann Róbert magángyűjteményéből választották ki. Riedel Miklós Görgey Artúr vegyészi tevékenysége a szabadságharc előtt, alatt és után című munkájából Görgeit mint kémikust ismerhetjük meg. A tanulmány értékét növeli, hogy Görgei ez irányú tevékenysége mostanáig csak a szűk kémikus szakma számára volt ismert, s a közvélemény és a kémiatanárok tájékozottsága e tekintetben rendkívül hiányos. Görgei nemzetközileg ismert kémikusnak számított, s idős korában maga is így nyilatkozott: „Én katonai sikereimnek legnagyobb részét kémiai tanulmányaimnak, a búvárkodás [értsd: kutatás] révén szerzett értelmi fegyelmezettségemnek köszönhetem.” (11.) Riedel rávilágít arra, hogy a vegyészi tevékenység feltárásában még mindig maradtak megválaszolatlan kérdések, melyek a kutatás ez irányú folytatását indokolttá teszik. Görgei életének fontos részét képezi vegyészi múltja, amely nemcsak a kémiatörténet szempontjából érdekes, hanem a hadvezér gondolkodásmódjának, személyiségének megértéséhez is fontos adalékul szolgálhat. Solymosi József Görgei, a példakép? Görgei Artúr és Kazinczy Lajos, 1848—1849 című munkájában hiánypótló biográfiát közöl, amelyben a híres költő, Kazinczy Ferenc legkisebb fiának, a 15. aradi vértanúnak az életpályáját mutatja be. Kazinczy Lajos pályafutásának tárgyalása azért is érdekes, mert Görgei és Kazinczy a tullni katonai utászakadémiáról ismerték egymást. Kazinczy tehetségének köszönhetően - Görgeihez hasonlóan - századosi rendfokozatból hadosztályparancsnoki tisztségig jutott a szabadságharc alatt, miközben szervezőkészségét is megmutatta. Solymosi rávilágít arra, hogy Kazinczynak az oroszokkal folytatott tárgyalásában Görgei volt a minta, hiszen ő is hasonló feltételekkel kívánta letenni a fegyvert. Kazinczy végül 1848. október 25-én golyó általi halált halt, míg egykori iskolatársának hosszú élet adatott meg. A tanulmány érdekessége, hogy a két tullni diák pályafutása számos hasonlóságot mutat. Erdődy Gábor Görgei Artúr és a politika című tanulmányában az egykori tábornok politikai tartalmú állásfoglalását vizsgálja meg a szabadságharc kulcspillanataiban. A szerző rávilágít, hogy Görgei nagyságát nem úgy kell bemutatni, hogy Kossuth érdemeit lealacsonyítjuk. Gör gei visszaemlékezése alapján egy politikailag tévedhetetlen, az alkotmányos monarchiához és az osztrák-magyar államszövetséghez ragaszkodó személy rajzolódik ki a szemünk előtt, mely kép azonban nem hasonlít igazi személyiségére. Kemény Krisztián „Marschall Rückwärts ” Görgei Artúr hadvezéri teljesítménye a „ bajtárs ” tábornokok értékeléseinek tükrében című tanulmányában egy érdekes Görgei-képet tár elénk, hiszen a főtisztek jelentős részének megvolt róla a véleménye mind a szabadságharc alatt, mind a világosi fegyverletételt követően. A szerző csokorba gyűjtötte azon elnevezéseket, melyekkel Görgeit felruházták és melyekből a róla kialakult vélemények is tükröződnek. A pozitív jelzők mellett, mint például a „magyar Napoleon ”, „a legjelesebb magyar hadvezér”, „hős” illették számos 849
