Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kosztyó Gyula: A „magyar világ” utolsó napjai (1944. október)
KOSZTYÓ GYULA ban az ellenséges légitámadások is veszélyeztették. A csapi elektromos malom például egy 1944. szeptember 30-án kapott találat miatt csaknem egy hétig üzemképtelen volt, ami miatt a tulajdonos saját vállalkozása és az előre leszerződött bérőrlés is szünetelt, fennakadást okozva ezzel a térségi lisztellátásban.10 10 KTÁL Fond 47. op. 2. od. zb. 204., 65. 11 Az Öslakó, 1944. október 1.1. 12 Máramaros, 1944. szeptember 23. 3. 13 HM HIM Hadtörténelmi Levéltár (a továbbiakban: HL), VII. Tanulmánygyűjtemények (a továbbiakban: VII. Tgy). Horváth Gyula: A Magyar Királyi 24. Honvéd Gyaloghadosztály története 1944. március - 1945. június. 19. 14 Uo. 33. 15 Kárpáti Híradó, 1944. szeptember 28. 4. Kevés információval rendelkezünk arról, hogy mekkora fejadagokat tudott a magyar közigazgatás biztosítani az ellátatlan lakosságnak 1944 októberében. Az azonban kiderül a forrásokból, hogy léteztek területi különbségek a fejadagok mennyiségét illetően. Munkácson például sikerült a törvényben előírt havi 40 dkg fejadagot biztosítani zsírból és 25 dkg-ot húsból.11 Eközben azonban a legkeletibb járásokban, a fronttól karnyújtásnyira fekvő máramarosi községekben még ennél is nagyobb takarékoskodás jellemezte a mindennapokat, húst és zsírt például egyáltalán nem is osztottak. A vármegye főispánja szeptember utolsó napjaiban jelezte, hogy bár a készletek elegendőek lennének a polgári lakosság ellátására, a szállítási nehézségek miatt ezekkel takarékoskodni kell, mivel pótlásukra - a gépkocsihiány miatt - aligha lesz esély.12 Az élelmiszerkészletekkel valóban gondosan kellett bánni, hisz több tényező is „apasztotta” a rendelkezésre álló mennyiséget, mindenekelőtt a nyugati irányba tartó menekültáradat. A menekültek egy része Galíciából érkezett: „A város romokban, fojtó füst terjeng, az úton az oroszok elől menekülő civil lakosság szekereinek végtelen sora. Minden kocsin asszonyok, gyerekek megmentett szegényes holmijaikkal és ez tart napokig” - jegyezte fel Horváth Gyula, a Kárpátalja és Galícia határán fekvő Lavocsne községben, 1944. szeptember végén.13 A menekültek másik csoportját az Árpád-vonal mentén fekvő településkről származó lakosság alkotta. „Az utak nemcsak a magyar csapatokkal vannak tele, hanem a menekülő lakosság járművei szinte eltorlaszolják az utakat. A németek kiürítik a németek által lakott községeket, de menekül a magyar lakosság egy része is” — írta Horváth október közepén a Huszt-Nagyszőlős útszakaszról.14 A menekültek élelmiszer-ellátását rendelet írta elő. Eszerint a törvényhatóságoknak népkonyhákat kellett felállítaniuk a vasútállomásokon. Ez meg is történt az Északkeleti Hadműveleti Terület több városában is, így naponta 600-1000 főt láttak el meleg étellel.15 A központi utasítás szerint a menekültek hús- és zsiradékellátását közada791
