Századok – 2022
2022 / 1. szám - JÁRVÁNYOK TÖRTÉNETI PERSPEKTÍVÁBAN. PESTIS, HIMLŐ, KOLERA, SPANYOLNÁTHA MAGYARORSZÁGON - Krász Lilla: Bevezető
KRÁSZ LILLA hogyan sikerült a Balkánt és a Baltikumot összekötő távolsági kereskedelem bonyolításában kulcsszerepet játszó Nagyszeben városát — a környező területekre nézve egyedüliként — megóvni. A helyi védelem megszervezésének központi figurája az a stájer származású, a pestis idején Szebenben városi orvosként szolgáló Hans Saltzman volt, akit a szerzők Közép-Európában a kontumáciák első alkalmazójaként azonosítanak. Saltzman két, 1510-ben latinul, majd 1521-ben németül kiadott pestis traktátusának egymásra vetítésével a szerzők rekonstruálják egyfelől az orvos által javasolt preventív intézkedések „önsegítő” és „kommunális” technikákra épülő regiszterét, másfelől mindezek közvetítésének, a helyi városvezetés felé történő kommunikációjának és megvalósíthatóságának lehetőségeit és korlátáit. A pestis elleni regionális védekezés eszköztára és személyi meghatározói jelennek meg Vadas András tanulmányában, aki a járványt az 1600 és 1659 közötti időszakban vizsgálva, mint folyamatosan jelen lévő, csak rövid időszakokban lappangó, de 1644/1645-ben és 1650-ben nagyobb erővel pusztító veszedelmet írja le, rákérdezve e két utóbbi hullám klimatikus összefüggéseire is. A szerző a magyarországi jár vány történet-írásban kevéssé kiaknázott forrásegyüttes, a missilisek felhasználásával a Batthyányak 17. század első felében már integrált gazdasági szervezetrendszerként működtetett, több vármegyében elterülő uradalmainak példáján keresztül illusztrálja a karantén - kívülről érkezők kizárásaként, veszteglésre kötelezéseként, a „bentlévő” betegek izolációjaként értelmezett — használatainak dinamikáját. A járványok, kiváltképpen a pestis elleni védekezés birodalmi szintű rendszerének kialakítására irányuló 18. századi Habsburg kormányzati törekvéseket hadügyi, egészségügyi és gazdasági szempontok összekapcsolásával tárgyalja Sabine Jesner. Az Adriától Bukovináig terjedő Habsburg katonai határőrvidék (Cordon Militaire) vonalán kiépített vesztegzár- és karanténállomások medikalizált hálózatának (Cordon Sanitaire) folyamatos működtetése elképzelhetetlen lett volna az egyéni jogoknak a köz egészsége érdekében alkalmazott megvonása és a szigorú katonai kontroll kollektív fegyelmező ereje nélkül. A szerző szemléletesen ábrázolja, hogy milyen szerepet játszottak ebben a folyamatban a sajátosan 18. századi „tudásiparra” jellemző megelőző intézkedések és gyógyító gyakorlatok. Krász Lilla az évszázadokon keresztül pusztító himlő 18. századi kezelése kapcsán a védekezésnek az előbbiektől gyökeresen eltérő stratégiáit állítja a középpontba. Arról az orvosi szemléletbeli fordulatról van szó, amely a korábbi járványkezelésben elképzelhetetlen volt: a preventív intézkedések a betegség kizárása és izolációja helyett arra irányultak, hogy azt a társadalom minden tagját érintő varioláció, majd vakcináció formájában való szándékos és időzített „elterjesztésével” előzzék meg. Ez azt is jelentette, hogy az orvosok a megfertőződés 7
