Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Umbrai Laura: Miért lett lómészáros a főváros? Budapest húsellátás problémái a 20. század elején
MIÉRT LETT LÓMÉSZÁROS A FŐVÁROS? lakhatás, ruházkodás, kulturális költségek stb.) közül az élelmiszerre fordított összegek a legmeghatározóbbak, hiszen a társadalom legnépesebb rétegei azok - Budapesten például a középrétegekig bezárólag -, amelyek keresetük legnagyobb részét, 1910-ből származó becslés szerint akár 50-70%-át is élelmezésre fordították.12 Az élelmiszerárak nyomasztó emelkedése ezért széles tömegek életét érintette negatívan.13 Bp. 2008. 371-386.; Uő: Polgárok és munkások 1929-ben. Adalékok a fogyasztás történetéhez. Korall 10. szám (2002) 187-199.; Uö: Üzlet és politika metszéspontján. Élelmiszerellátás Budapesten az I. világháború körül. 2000 - Irodalmi és Társadalmi havi lap. (2007) 8. sz. 27-36.; Pogány Agnes: Háztartások jövedelemszerkezete a két világháború között Magyarországon. Történelmi Szemle 42. (2000) 1—2. sz. 115—127. A külföldi eredményekről lásd KirczAndomé: Bécsi munkások életviszonyai a háború előtti háztartási számadások alapján. Közgazdasági Szemle 41. (1917) 58. kötet 538-563., itt: 538-540. A létfenntartási indexről lásd Szőnyi Gyula: A fővárosi élelmiszerárak az 1897-1936. években. Bp. 1940. 13. 12 Ez az adat azonban semmiképpen sem tekinthető megkérdőjelezhetetlennek, különösen az 1928— 1929-es háztartási statisztikák tükrében, ahol a vizsgálatba bevont munkás és polgár családok esetén az élelmiszerre fordított összegek igazoltan a kiadások 52,5 és 36,7%-át tették ki. Tonelli Sándor - Wolff Vilmos: Adalékok az élelmiszerdrágaság kérdéséhez. Közgazdasági Szemle 34. (1910) 44. kötet 583-611., itt: 583.; Bódy Zs.: Polgárok i. m. 191.; Bódy Zs.: A fogyasztás igénye i. m. 374. 13 1897-ben a fővárosban megnyíltak a vásár csarnokok, és ettől kezdve hetente feljegyezték a vásár csarnoki áruk legmagasabb és legalacsonyabb árát. Ráadásul e tetemes adatmennyiséget 1940-ben Szőnyi Gyula rendszerezte és elkészítette a fővárosi élelmiszerárak alakulásáról szóló, itt is hivatkozott tanulmányát. 14 A korabeli számítások és szakmunkák a hús alatt a marha, a sertés és a juhhúst értették. Ez utóbbi mennyisége azonban elhanyagolható volt, mert a juhfogyasztás a korszakunkra teljesen visszaesett. A következőkben tehát a hús alatt a sertést és a szarvasmarhát értem és az elemzésben külön jelzem, ha csak az egyik fajta húsról van éppen szó. 15 Az Osztrák-Magyar Monarchia városaiban a 20. század első évtizedében felfutó gabonaárakat a húsárak növekedése nagyságrendekkel megelőzte. Ennek az a magyarázata, hogy a vámháború, majd az autonóm vámtarifák bevezetése következtében elmaradó szerb és román élőállat beszállítások olyan fokú hiányt okoztak a Monarchia nagyvárosainak piacain, és főleg az egyébként is húsdeficittel küzdő budapestin, hogy az az állattenyésztés költségeinek növekedésén jóval túlmutatóan, aránytalan ár képződést eredményezett. 16 A fenti általános megállapítás mellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a legalsóbb réteg csak minimális húsmennyiséget fogyasztott. „Reggel vöröshagyma és egy darab kenyér, délben ugyanaz, este valami húsféle vagy disznótepertő” és elsősorban a „nagyobb tömegű tápszereket keresi, a növényi tápszerekből az olcsóbb tápszereké a főszerep”. Farkas Jenő: A magyar munkás táplálkozása. Budapesti Szemle (1897) 91. kötet 114-130., itt: 123. Praktikus megemlíteni itt az 1928-1929-es vizsgálat eredményeit is. Eszerint az akkor a század első évtizedéhez képest rosszabb gazdasági körülmények között élő polgárság az összes élelmiszerre fordított kiadásának majdnem ötödét tette ki a húsra fordított összeg, és kétségtelen, hogy még így is erre költött a legtöbbet. A munkásság esetén ugyanez már csak az élelmiszerre fordított kiadások hatodát adta ki, valamivel lemaradva a kenyérféleségekre, illetőleg a zöldségekre, gyümölcsökre fordított pengők mögött. A vizsgálatba bevont családoknál ugyanekkor egyértelműen A különböző élelmiszerféleségek közül a hús árának változása az egyik legbeszédesebb tényező.14 A tárgyalt időszakban a Monarchián belül is speciális helyzetben lévő Budapesten ennek az ára tükrözi legjobban a városlakók élelmiszer-ellátását is befolyásoló gazdasági változásokat.15 (A hús drágulása pedig jóval érzékenyebben érintette a vidékiekkel összehasonlítva magasabb életszínvonalra törekvő fővárosiakat.)16 Ez akkor is így van, ha tudjuk, hogy a hús drágulása az 1897—1912-es időszak alatt valamivel elmaradt a 60%-ot is elérő általános 742
