Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Umbrai Laura: Miért lett lómészáros a főváros? Budapest húsellátás problémái a 20. század elején
MIÉRT LETT LÓMÉSZÁROS A FŐVÁROS? beavatkozó szerepvállalása. Az ennek nyomán hozott gazdaságpolitikai döntések kedveztek a budapesti iparfejlődésnek is, de mindenekelőtt Magyarország mezőgazdaságát támogatták, hiszen a terület elsődleges feladata az volt, hogy a Monarchia egészét ellássa mezőgazdasági termékekkel. A dualizmus időszakában ugyan Budapest jelentősen fejlődött, de a gazdasági szereplők által felívelő időszakként emlegetett évtizedeket a társadalom széles rétegei már negatív következményeikkel együtt élték meg. Ezek közül az egyik legfontosabb az volt, hogy az élet jóval drágább lett a városi lakosok számára. A kormányzati akarat, amely nagy súlyt helyezett Budapest fejlesztésére, megfeledkezett a városi lakosság érdekeinek képviseletéről.5 Nem véletlenül. Az állami gazdaságpolitika és a hozzá fűződő agrár- és az azzal sok tekintetben összekapcsolódó merkantil csoportok ugyanis megtalálták számításukat azzal, hogy tevékenységükben a teljes birodalmi piac ellátására koncentráltak. Ráadásul az 1900- as évektől egy, a budapesti fogyasztókat súlyosan érintő változás is történt, amikor a vámhatárokon bevezették a korábbinál lényegesen magasabb, elsősorban a balkáni mezőgazdasági termékek behozatalát megnehezítő autonóm vámtarifát. Ez jelentősen, a világpiaci trendeket is jóval meghaladva megnövelte a búza árát a Monarchián belül.6 A helyzetet bonyolította, hogy Budapesten a népességszám-növekedés ellenére sem volt megfelelő vásárlóerejű a felvevőpiac. A magyar fővárosban ezért ugyan az árak valamivel alacsonyabbak voltak, mint Bécsben, de ebből az is következett, hogy a mezőgazdasági áru és az erre alapuló élelmiszeripari termék ahelyett, hogy Budapesten növelte volna a kínálatot és ezáltal csökkentette volna az árakat, elsősorban a nagyobb és biztosabb felvevőpiaccal rendelkező Bécsbe vándorolt. Üzletileg érthető tehát, hogy a tőkeerős nagy vállalkozások is mellett elkötelezettek kezében maradt, és a gazdasági viták inkább az uralkodó osztály és a Szabadelvű Párt agrárius és merkantil csoportja között zajlottak. Katus László: A modern Magyarország születése. Magyarország története 1711-1914. Pécs 2009. 405. 5 A tény, hogy az országos politikában a városi fogyasztók érdekeinek képviselete elsikkadt, azzal a következménnyel is járt, hogy a történészek figyelmét is jobbára elkerülte a kérdés, illetve hogy a kormányzatok teljesítményét ebből a szempontból ítéljék meg. Sokáig még az elmúlt évtizedekben megindult és egyre szélesebb perspektívából vizsgálódó fogyasztástörténeti kutatások sem foglalkoztak mélyebben a témával. Budapest fogyasztás-történeti vizsgálatával kapcsolatban lásd például Bódy Zsombornak e tanulmányban is idézett munkáit. 6 A búzaár tekintetében az 1902-1906-os évi átlaghoz képest az 1907-1911 közötti évi átlag Budapesten 42%-os, Bécsben 39%-os növekedést hozott, míg ugyanez Londonban csupán 14% volt. Ez elsősorban a városi fogyasztók életét nehezítette meg, hiszen a búza árának növekedése mindig maga után vonta a többi élelmiszercikk áremelkedését is. Katus László: A modern Magyarország i. m. 412.; Bódy Zsombor: A vásárlás és a történészek, a fogyasztás története a politikatörténet, a gazdaságtörténet és a társadalom/kultúrtörténet metszéspontján a német nyelvű történetírásban. Múltunk 53. (2008) 3. sz. 17-39., itt: 32. 740
