Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kalocsai Dóra: A fén yűzés jelentése és jelentősége. A luxus szimbolikus-rituális szerepe a Habsburgok 18. századi keresztelési és esküvői szertartásaiban
KALOCSAI DÓRA ennélfogva a pontos végrehajtás mellett a résztvevők fizikai jelenlétén alapul. Demonstratív cselekvés lévén a rítus a köznapi minőség fölé emelkedik, megkülönböztetett jelentőségét többnyire a résztvevők ruházatával, ünnepi beszédformulák alkalmazásával, az aktus kezdetét és zárását jelző vizuális és akusztikai jelek alkalmazásával jelzik. A rítusokat gyakran a látványos materiális luxus emeli ki esztétikailag a „mindennapiból”, ezáltal pedig újfajta minőséggel, többlettartalommal ruházza fel nemcsak a cselekvéssorokat, hanem a teret is, amelyben azok lezajlanak.10 10 Uő: Rituale i. m. 9-14. 11 Kökény esi Zsolt: A magyar arisztokraták integrációja a bécsi udvarba 1711 és 1765 között. Doktori (PhD) disszertáció. ELTE. Bp. 2016. 100. 12 Johannes Burkhardt: Der mehr als Dreißigjährige Krieg - Theorie des Staatsbildungskrieges. In: Handbuch Kriegstheorien. Hrsg. Thomas Jäger - Rasmus Beckmann. Wiesbaden 2011. 335-336., 340-342., 346. 13 Elisabeth Kovács: Kirchliches Zeremoniell am Wiener Hof des 18. Jahrhunderts im Wandel von Mentalität und Gesellschaft. Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs 32. (1979) 111-112., 119-120. A főhercegek és főhercegnők születése vagy házasságkötése nemcsak az uralkodóház családi ünnepe volt, hanem állami esemény is, amely kiemelt reprezentációs alkalomként számot tarthatott az európai nyilvánosság érdeklődésére.11 Ezek egyszerre voltak dinasztikus és állami ünnepek, ami az uralkodás személyes jellegéből és az állam intézményesülésének hiányából (Institutionalisierungsdefizit) fakadt. Johannes Burkhardt a kora újkori állam alapvető jellemzőjeként említi az államépítés folyamatának befejezetlenségét, ami azt eredményezte, hogy a modern intézményrendszert az uralkodóház helyettesítette, az tartotta össze az államkonglomerátumot: dinasztia és állam ennélfogva elválaszthatatlan egységet alkotott.12 Az Isten kegyelméből gyakorolt személyes uralom olyan legitimációs elv volt, amely a birodalom és az uralkodóház viszonyának az ideológiai alapját adta. Ez a felfogás tükröződött a királykoronázás, a hűbérbe való beiktatás és a hó dolat nyilvánít ás szakrális jellegében is. A középkorban és a kora újkorban ebből adódóan az uralkodói reprezentációnak lényegi részét alkották az egyházi szertartások. Számos állami, udvari és dinasztikus ceremónia (mint a főhercegek és főhercegnők születése, keresztelése, házasságkötése) összefonódott az egyházi ünnepségekkel: az egyházi és a világi szertartások együttese a dinasztia és a társadalmi vezető réteg szakrális és szimbolikus-hatalmi legitimációját jelképezte.13 A keresztelések pompája A reprezentatív események sorában különösen nagy hangsúlyt kapott a dinasztia kontinuitását biztosító trónörökös születése, illetve az ezt kísérő ünnepségek. Egyszerre volt ez dinasztikus-állami és egyházi ünnep, hiszen a trónörökös születésének megkérdőjelezhetetlen jelentősége volt, vallásos jellege a keresztelés 721
