Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kalocsai Dóra: A fén yűzés jelentése és jelentősége. A luxus szimbolikus-rituális szerepe a Habsburgok 18. századi keresztelési és esküvői szertartásaiban
KALOCSAI DÓRA forrását jelentette a kommunikációnak egy dinamikus, cselekvésközpontú felfogását képviselő, új elméleti megközelítés, illetve azok a tágabb definíciós keretek, amelyek már nemcsak a nyelvet, az írott szövegeket, hanem a képi és tárgyi forrásokat, a műalkotásokat is a kommunikációs folyamat közleményeiként értelmezték. A szimbolikus kommunikáció médiumai tehát igen sokfélék lehettek: a nyelvi, képi, tárgyi eszközökkel vagy komplex cselekvéssorokkal, gesztusokkal kifejezésre juttatott formák bizonyos „hatóerővel” rendelkeztek, performatív erejük révén valódi állapotváltozást idéztek elő a kommunikációs folyamat résztvevőiben. A szimbolikus cselekvés esetében nem egy bizonyos érdek által motivált, célracionális tevékenység a kutatás tárgya, hanem az adott cselekvés értelem- és jelentés teremtő ereje került előtérbe.5 5 Barbara Stollberg-Rilinger: Symbolische Kommunikation in der Vormoderne: Begriffe — Thesen — Forschungsperspektiven. Zeitschrift für Historische Forschung 31. (2004) 490-506. 6 Uö: Rituale. In: Historische Einführungen. Bd. XVI. Hrsg. Frank Bösch et al. Frankfurt am Main 2013. 11-14., 88., 134. 7 Uö: Symbolische Kommunikation i. m. 490-492. 494., 496-498.; Uö: Ritualei. m. 11-14., 88., 134. Ezzel összefüggésben a történettudományon belül fellendülő rítuskutatás új perspektívákat nyitott a luxus történeti kutatásában. E terület egyik kiemelkedő alakja Barbara Stollberg-Rilinger, akinek kultúrantropológiai megközelítése új értelmezési lehetőségekre mutatott rá. Felhívta a figyelmet arra — anélkül, hogy részletesebb elemzésekbe bocsátkozott volna -, hogy a pompát a rítusok értelmezési kereteként, a szimbolikus kommunikáció immanens részeként kell szemlélni.6 E felvetést szem előtt tartva írásomban a fényűző tárgyakat a rituális aktusok aktorainak, az adott kulturális rendszeren belül jelentéssel bíró, értelmezhető jeleknek, szimbólumoknak tekintem. A bécsi udvar keresztelési és házasságkötési szertartásainak elemzésénél tehát azt az antropológiai kultúrafogalmat veszem alapul, amely a kultúrát olyan jelképek rendszerének tekinti, amelyek segítségével az emberek a környező világot értelmezik. A rítus lényege ugyanis annak előadásában rejlik, külsőségei az előadás immanens részének tekintendők, az üzenete pedig mélyen az európai kultúrkörbe ágyazott szimbólumok és asszociációk értelmezése révén fejthető fel. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy e jelképek többféle jelentéssel bírtak, így mindig az adott szertartás kontextusában értelmezendők. A kora újkori társadalom az őket körülvevő világ jelenségeit alapvetően jelekként, szimbólumokként értelmezte, ennélfogva rendkívül érzékeny volt az expresszív-rituális kommunikáció megnyilvánulásaira. A rítusok során használt luxuscikkek így komplex mondanivalót is közvetíthettek, s nemcsak a hatalom és a vagyon tényének a mutatói voltak. Éppen ellenkezőleg: demonstratív-rituális cselekvésekkel kommunikálták a jelenlévők társadalmi állását, jogait és kötelezettségeit, ennélfogva a különféle érték- és pozícióváltozások is lecsapódtak bennük.7 719
