Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barabás Gábor: A sohasem volt pápai követek. Új szempontok a 14. századi krónikakompozíció 187. fejezetének értelmezéséhez
BARABÁS GÁBOR itt is megjelenik az a gondolat, hogy a Magyar Királysággal kapcsolatos döntések, így a trónöröklés ügye is a pápa kompetenciájába tartoztak.136 136 „ex parte sedis apostolice, ad quam regnum ipsum pertinere dinoscitur ” - RN IV. 4379. sz. Lásd Kiss G.: VIII. Bonifác és Magyarország i. m. 1356-1357. 137 „Legatio ista non habuit effectum” -VMHH I. 362. DLXXXII. sz., RN IV. 4316-4317. sz. Azt csak mi tehetjük hozzá, hogy, mivel el sem jutott a kijelölt működési területre, ezen nem is csodálkozhatunk. 138 Fraknói V: Magyarország egyházi és politikai i. m. 99. Vö. Kiss G.: VIII. Bonifác és Magyarország i. m. 1356-1357. Kiss Gergely több olyan vélekedést is felsorakoztatott, amelyek szerint a gubbiói püspök a - bolgárok elleni - mongol támadás miatt nem indult el Itáliából. Kiss G.: VIII. Bonifác és Magyarország i. m. 1356. 13. jegyz. 139 Kyer, C. L: The Papai Legate i. m. 41-44. és passim. 140 Kiss G.: VIII. Bonifác és Magyarország i. m. 1357.; Bárány A.: Magyarország és Anglia i. m. 53-54. János 1288-tól állt Jesi püspökségének az élén, VIII. Bonifác 1295-ben helyezte őt át az osimói püspöki székbe, s a címet haláláig (1303 vége) viselte. Több alkalommal járt el pápai megbízással, jellemzően Itáliában, 1301 és 1303 között az Anconai Orgrófság lelki ügyekben megbízott rektora volt (rector in spiritualibus), míg 1303 során néhány hónapig Róma vikáriusaként tevékenykedett (vicarius in spiritu alibus). Lásd https://bit.ly/3vMVR8G (letöltés 2021. aug. 11.) 141 Egyebek mellett a Fermói Fülöp legációjára történő utalást is megtaláljuk János esetében, „ad reg num ipsum vener. fratrem nostrum Firmanum episcopum, virum utique providum et discretum, virtutibus predictum et iustitiae zelatorem, cum plene legationis officio destinavit” - CDH VI/1. 77. Tekintettel a tervezett legációval kapcsolatban kiállított pápai intézkedések nagy számára, a megbízások és a facultas^ széles spektrumára, illetve a címzettek körére, talán megkockáztathatjuk a feltevést, hogy a tervezett misszió annak hamvába holta ellenére sem lehetett ismeretlen a Magyar Királyságban, esetleg Lodomér esztergomi érsek vagy a következő pápai küldött jóvoltából, IV. Miklós regisztrumköterének margójára azonban utólag mindössze annyit jegyeztek fel több helyen is, hogy a legáció nem érte el a várt hatást.137 Arról, hogy Benvenuto végül miért nem jutott el kijelölt működési területére, legfeljebb feltevéseink lehetnek. Fraknói Vilmos szerint a pápa felmentette őt küldetése alól,138 bár vélekedése alátámasztására nem adott meg forrást. Clifford lan Kyer a pápai képviselettel foglalkozó disszertációjában úgy értelmezte a történteket, hogy IV. Miklós — mintegy a későbbi gyakorlat előfutáraként — azért döntött Benvenuto megbízásának annulálása mellett, mert a király halála utáni különösen kényes magyarországi helyzetben egy pápai oldalkövet általános és teljes felhatalmazása {plena legatio), valamint magasabb rangja miatt kevésbé hatékonyan járhatott volna el a rábízott, érzékeny természetű ügyben. Véleménye szerint egy korlátozott felhatalmazású pápai megbízott, úgynevezett ünnepélyes nuncius {nuncius solempnus) hasonlóan kényes szituációkban — éppen a de latere legátusokhoz magas méltóságuk miatt kapcsolódó figyelem híján - hatékonyabban tevékenykedhet.139 Az mindenesetre bizonyos, hogy 1290 decemberében IV. Miklós új megbízottat hatalmazott fel János (Johannes Uguccione), az itáliai Jesi püspöke személyében.140 Feladatait illetően nem állapíthatunk meg lényeges eltérést Benvenuto legációjától, és e tekintetben az oklevelek szövegei is összecsengenek.141 Elsőként Anjou 709
