Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barabás Gábor: A sohasem volt pápai követek. Új szempontok a 14. századi krónikakompozíció 187. fejezetének értelmezéséhez
A SOHASEM VOLT PÁPAI KÖVETEK állításával szemben nemcsak néhány napig időzött a királyságban, hanem 1301 tavaszától 1303 őszéig, és Buda polgárainak a kiközösítésén túl is tevékeny volt.81 81 Rácz György: Az Anjou-ház és a Szentszék (1301-1387). In: Magyarország és a Szentszék kapcsolatának ezer éve. Szerk. Zombori István. Bp. 1996. 55-81., itt: 57-58.; CsukovitsE.: Az Anjouk Magyarországon I. i. m. 57-58.; Maléth A.: A Magyar Királyság i. m. 58-63. 82 Kristó Gy: Magyar historiográfia i. m. 80-81. 83 Lásd Sághy Marianne: Az Avignoni pápaság és a nagy egyházszakadás. In: Európa ezer éve. A középkor II. Szerk. Klaniczay Gábor. Bp. 2004. 169-185., itt: 174-177. 84 Kristó Gy.: Magyar historiográfia i. m. 82. 85 Uo. A kardinális tevékenységével kapcsolatban lásd Rácz Gy: Az Anjou-ház és a Szentszék i. m. 59-60.; Csukovits E.: Az Anjouk Magyarországon I. i. m. 60-61. Gentilis legációjának egyházkormányzati és egyházfegyelmi vonatkozásai is jelentősek voltak. Lásd Kovács Viktória: Causae coram nobis ventilatae. Adalékok Gentilis de Monteflorum pápai legátus magyarországi egyházi bíráskodási tevékenységéhez. In: Kor-szak-határ. A Kárpát-medence és a szomszédos birodalmak (900-1800). Szerk. Fedeles Tamás - Font Márta - Kiss Gergely. Pécs 2013. 75-99.; Maléth Á.: A Magyar Királyság i. m. 64-75. Véleményem szerint a Fülöp, Boccasini Miklós és a névtelen legátusok esetében is kiemelt sikertelenség esetében nem kell feltétlenül Anjou-ellenességre gondolnunk, mint azt Kristó Gyula tette a 187. fejezettel kapcsokban.82 Kínálkozik ugyanis két további, egymással hellyel-közzel összefüggő magyarázat is. Amennyiben elfogadjuk, hogy a Budai Minorita Krónika fejezeteit egyetlen ferences szerző írta, úgy a keletkezés korát legkorábban is az 1330-as évekre kell helyeznünk, amikor Szent Ferenc kisebb testvérei a XXII. János pápával (1316-1334) kialakult ellentétük83 miatt nem feltétlenül gondolhattak jó szívvel az Apostoli Székre. Ebben az értelemben a sikertelenség emlegetését egyfajta ferences szerzetes tollából származó, a pápasággal szembeni szemrehányásként is olvashatjuk. Ugyanehhez az értelmezéshez jutunk akkor is, ha feltételezzük, hogy egy, méghozzá Károly-párti szerző keze munkája lehet mind a három híradás, utóbbi kettő esetében pedig így lehetségesnek kell tartanunk, hogy a legátusok tevékenységével kapcsolatos elégedetlenségének adott hangot a minorita szerző, hiszen értelmezésében azok, megbízóikhoz hasonlóan nem tudták érdemben segíteni az Anjouk ügyét. Az sem lehetetlen továbbá, hogy a két nézőpont kombinációjával van dolgunk. Az utolsó pápai legátus, akinek magyarországi tevékenységéről beszámol a krónika, Gentilis de Monteflorum kardinális, akivel kapcsolatban nem hogy fel sem merült a dolgavégezetlenül való távozás toposza, hanem - ahogyan Kristó Gyula fogalmazott - a szerző „látható büszkeséggel szól Gentilis követségéről ”.84 A szegedi professzor szerint ebben a bíboros I. Károly koronázásában megnyilvánuló kétségtelen sikere mellett szerepet játszott az is, hogy Gentilis a krónika szerzőjéhez hasonlóan ferences szerzetes volt.85 Talán éppen ez a szempont jelent meg Bocassini hangsúlyozott sikertelensége esetében is, hiszen ő a domonkosok közé tartozott. A kardinális tevékenységének leírásával kapcsolatban kiemelendő az általa alkalmazott egyházi fenyítékekre vonatkozó rész, ahol a Fermói Fülöppel kapcsolatos 702
