Századok – 2022
2022 / 1. szám - JÁRVÁNYOK TÖRTÉNETI PERSPEKTÍVÁBAN. PESTIS, HIMLŐ, KOLERA, SPANYOLNÁTHA MAGYARORSZÁGON - Krász Lilla: Az „oltalmazó himlőről”. A himlőoltás magyarországi népszerűsítése és bürokratizálása
KL „OLTALMAZÓ HIMLŐRŐL” vonatkoztatásával történik, 2. ezt követi a betegség általános lefolyásának dokumentálása, amelynek során az orvos a hasonló tüneteket mutató betegek hasonló betegséglefolyásait generalizálja, 3. az ettől való eltérések, rendszerint az életkor és nem szerinti variációk vagy integrálódtak a főszövegbe, vagy külön melléklet formájában, egyedi esettörténet(ek) sorozataként kerülnek bemutatásra, 4. végül a leírást a terápia és az alkalmazott gyógyszerek receptúráinak ismertetése zárja.21 21 A jelentési rendszer valójában II. József időszakában kezdett igazán szakszerűen működni, mind a tartalmi elemek rendszerezése, mind az egyes hivatalok (törvényhatóság - Helytartótanács illetékes ügyosztálya - pesti egyetem orvosi fakultása - bécsi Udvari Kancellária - bécsi egyetem orvosi fakultása) közötti intenzív információcsere tekintetében. Az 1786 és 1790 közötti időszakból rendelkezésünkre álló mintegy 170 egészségügyi jelentés a Helytartótanács Egészségügyi Ügyosztályának következő fondjaiban találhatóak: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) Departamentum Sanitatis (a továbbiakban: C 66) 98-100. cs. 56. kf. (1-392. pag.)/1785-86.; 107-111. es. 1. kf. (1-759. pag)/1787.; 123-126. cs. 1-10. kf./1788.; 128-129. cs. l.kf. (1-144. pag.)/1789.; 134. cs. 2. kf. (1-83. pag)/1790. 22 A klíma- és miazmateóriát felváltó contagium-elméletről lásd Bemard Paillard: Petit historique de la contagion. Communications 66. (1998) 9-20. A himlőt mint a fertőző betegségek modelljét mutatja be: Charles Rosenberg: Explaining Epidemics and other Studies in the History of Medicine. Cambridge 1992. 293-304. 23 Neuhold Jakab János: Fundamentumos oktatás miképpen köllessék az gyermekekkel, és más föl nevelkedett személyekkel is az két közönséges Betegség, úgymint himlő és kanyaró élőt, benne, és utána az természet szerint-való gyönge mód szerint leg bátorságossabban bánnyi. Sopron 1736. „Jó-akaró Olvasom” (számozás nélkül). A klíma- és miazmateóriát, valamint a nedvelméletet integráló hippokratészi epidemiológiai paradigma még a 19. század folyamán is meghatározó magyarázó elvként működött a járványos betegségek leírásában. A 18. század első évtizedeiben, a varioláció megjelenésekor nyilvánvalóvá vált, hogy a himlő egyáltalán nem illeszthető be ebbe a modellbe, s újra kell gondolni a fertőzések etiológiájáról addig uralkodó elképzeléseket. Tapasztalati megfigyelések azt mutatták, hogy a himlő felbukkanása és terjedése összefügg a betegekkel kialakított kapcsolattal. A forrásokban a „nem-tudás”-ból fakadó bizonytalanság miatt a legkülönbözőbb metaforikus kifejezésekkel illetett, „megbetegítő matériának”, „himlő-méregnek”, „speciális matériának”, ritkábban „élő ragályanyagnak” {contagium vivum) nevezett kórokozó és a fertőzések megléte között sejtett ok-okozati összefüggés természetét azonban sem közelebbről meghatározni, sem vizualizálni, sem tudományosan leírni nem tudták.22 A variolációt maga is gyakorló Komárom vármegyei főorvos, Neuhold Jakab János (1700—1738) volt Magyarországon az első, aki 1736-ban a természetes himlőről praxisa 14 esztendeje alatt végigkísért 1600 eset során szerzett tapasztalatait összegző, magyar nyelvű felvilágosító könyvet adott ki. Munkáját „az közönséges embereknek” és „orvos nélkül lévő patzienseknek” szánta, hogy „mindenek, akik ezen közönséges betegség alá vettettenek [...] szükségnek idején vele élhessenek”.23 70
