Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barabás Gábor: A sohasem volt pápai követek. Új szempontok a 14. századi krónikakompozíció 187. fejezetének értelmezéséhez
BARABÁS GÁBOR Jelen munkám tehát egy olyan témához kíván újabb szempontokkal szolgálni, amelynek bár könyvtárnyi irodalma van, mégsem állíthatjuk, hogy minden aspektusa megoldott. írásomban a 14. századi krónikakompozíció 187. fejezetének egy olyan passzusára összpontosítok, amellyel kapcsolatban a különböző forráskiadásokban és a szakirodalomban ugyan - úgy tűnik - egyetértés uralkodik, értelmezése mégsem problémamentes. A 13—14. század fordulójának eseményeivel, jelesül III. András (1290—1301) és a trónkövetelőként a Magyar Királyságban megjelenő Anjou Caroberto, a későbbi I. Károly (1308—1342) viszonyával foglalkozó fejezetek egyikében a következőt olvashatjuk: „Hogy pedig ez a Károly uralkodhasson és hatalomra kerülhessen András király ellenében, az említett pápa egymás után küldözgette oldala mellől a követeket András király ellen, Károly érdekében. Ezek azonban úgy tértek vissza hazájukba, hogy semmit sem tudtak elérni.”10 Az említett pápa az előző, 186. fejezet végén megnevezett VIII. Bonifáccal (1294—1303)11 azonosítható a szöveg alapján, aki ugyan valóban küldött legátust Magyarországra Károly érdekében, de csak III. András halála után, Niccoló Boccasini, azaz Miklós bíboros (a későbbi XI. Benedek pápa [1303—1304]) személyében,12 így itt mindenképpen tévedéssel, de legalábbis ellentmondással van dolgunk. 10 Képes Krónika (2004) 119. (Bollók János fordítása.) A latin szöveg: „Ut autem iste Carolus regnare valeret et contra Andreám regem potestatem acciperet, papa prefatus legatos unum et alium de latere suo contra regem Andreám pro Carolo destinavit. Qui nichil agere valentes ad propria redierunt.” - Chronici Hungarici compositio saeculi XIV. Ed. Alexander Domanovszky. In: SRH I. 217—505., itt: 478. Geréb László fordítása némileg eltér az idézettől: „Amikor azután ez a Károly már megérett az uralkodásra, és András király ellenében hatalomra léphetett volna, az említett pápa Károly érdekében András ellen több követet küldött, de ezek semmit sem végezhettek és hazatértek.” - Képes Krónika. Bp. 1971. 128. A Károly-kori redakciót kivonatoló Pozsonyi Krónika szövege eltér a Képes Krónika változatától, hiányzik belőle a legációkkal kapcsolatban az András-ellenesség, illetve az utalás arra, hogy a pápai követeket Károly érdekében küldték volna ki. „Ut autem iste Karolus regnare valeret et contra regem Andreám potestatem accipere, papa prefatus legatos, unum et alium de latere suo destinavit; qui nichil agere valentes ad propria redierunt” - Chronicon Posoniense. Praefatus est, textum recensuit, annotationibus instruxit Alexander Domanovszky. In: SRH II. 7—51., itt: 46. A Pozsonyi Krónikára lásd Domanovszky Sándor: A Pozsonyi krónika és a kisebb latin nyelvű prózai szerkesztések. Századok 39. (1905) 397-419., 518-547. A Chronicon Monacense és a Szepesszombati Krónika változatai nem térnek el ilyen módon. SRH II. 83-84. és 211-212. 11 „preiudicium regis Andree a papa Bonifacio VIII-o regem ut dicitur petierunt” - Chronici Hunga rici compositio i. m. 477. 12 A legációval kapcsolatban legutóbb a teljes korábbi irodalmat áttekintve, illetve kitérve annak egyházkormányzati vonatkozásaira lásd Maléth Agnes: A Magyar Királyság és a Szentszék kapcsolata I. Károly korában (1301-1342). (DeLegatOnline Könyvek 2.) Pécs 2020. 54-63. 13 Chronici Hungarici compositio i. m. 478. 14 Die ungarische Bilderchronik. Chronica de gestis Hungarorum. Eingeleitet von Tibor Kardos. Kunsthistorische Untersuchung und Auswahl der Illustrationen von Ilona Berkovits. Anmerkungen zur Chronik von László Mezey. Bp. 1961. 242.; The Hungarian Illuminated Chronicle: Chronica de A krónikakompozíció kritikai kiadása,13 valamint a Képes Krónikának a 20. század közepén napvilágot látott német és angol fordításai14 nem szenteltek 693
