Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kis Iván: Új szempontok az 1041–1044-es évek magyar–német konfl iktussorozatához
KIS IVÁN gondolom, hogy — amellett, hogy a források adatait meggyőzőnek tartom a Neumark létezését illetően - a német uralkodó új határőrvidékek létrehozására irányuló politikája beleilleszthető abba a szempontrendszerbe, amelyet az utóbbi évtizedek szakirodalma alakított ki III. Henrik uralkodásával, a korszak viszonyaival kapcsolatban. Neumark esetében is elmondható ugyanis, hogy Henrik nem olvasztotta be a Német Birodalomba ezt a területet, hanem az Ungarnmark élére állított Siegfriedet a Birodalmat átfogó személyes viszonyrendszer keretébe illesztette bele. Az őrgróf pedig neki — még inkább az ő transzperszonális méltóságának — tartozott hűséggel. Ezen a ponton érdemes felidézni III. Henriknek azt a kormányzási alapelvét, hogy birodalmát igyekezett szétaprózva irányítani, illetve meggátolni, hogy egy személy kezében túlságosan nagy területi hatalom összpontosuljon. Talán ez lehetett az oka, hogy a magyaroktól elfoglalt térséget nem a Babenbergek által irányított Ostmarkhoz csatolta (akiknek a segítségét bizonyíthatóan felhasználta a magyarok elleni háborúi során), hanem a közép-rajnai származású Siegfriedet nevezte ki a terület élére. Ennek azonban ellentmond, hogy Henrik eredetileg valószínűleg Babenberg Lipótot, Adalbert osztrák őrgróf fiát akarta kinevezni, ő azonban 1043-ban elhunyt; továbbá láthattuk, hogy egyes feltevések szerint Siegfried és a Babenberg-dinasztia között is lehetett valamiféle rokonság. Leszögezhetjük azt is: annak ellenére, hogy Siegfried őrgróf területe a forrásokban olvasható földrajzi adatok segítségével viszonylag jól körülhatárolható, mégsem beszélhetünk mai értelemben vett, szigorúan rögzített földrajzi határokról. Ez főleg annak fényében lehetett így, hogy az Ungarnmark biztosan nem volt hosszú életű, és a Német Birodalom, illetve a Magyar Királyság határvidékén az elkövetkező évtizedekben is folyamatosak voltak a helyi konfliktusok. Végezetül, számomra III. Henrik rex pacificus eszménye, valamint a birodalom határaival kapcsolatos intézkedései nem tűnnek összeegyeztethetetlennek, hiszen a Markok létrehozása történhetett a határok védelme, stabilizálása, megbékítése érdekében is. Azt azonban nem tartom kielégítőnek, hogy pusztán a béketeremtés vágyával magyarázzuk a német király magyarországi expedícióit. A kutatás modern szempontjait magam is elgondolkodtatónak találom, mégis úgy vélem, ha kizárólag a friss szemléletmód alapján vizsgáljuk III. Henrik uralkodását és az 1041—1044 közötti német—magyar konfliktussorozatot, akkor ugyanúgy nem kapunk teljes képet, mintha a korábbi, a korszakra a mai viszonyokat visszavetítő elképzeléseket vesszük alapul. Az elmúlt évtizedekben megfogalmazott értelmezések III. Henrik alakját, tevékenységét talán túlságosan a földtől elrugaszkodva, kozmológiai perspektívából próbálják megragadni, és a szakrális, transzperszonális királyeszmének, valamint Henrik üdvtörténeti küldetésének hangsúlyozásával eltávolodnak az olyan gyakorlatias szempontoktól, mint amilyenek például a határ mentén zajló etnikai-politikai konfliktusok. Ügy vélem, annak ellenére, 689