Századok – 2022
2022 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kis Iván: Új szempontok az 1041–1044-es évek magyar–német konfl iktussorozatához
KIS IVÁN között. Sokszor csak elvi értelemben létezett valamiféle választóvonal, és a különböző királyi, hercegi, egyházi, illetve nemesi uralmi igények, amelyek egymást is keresztezhették, megnehezítik, hogy tiszta határokat körvonalazhassunk akár a Német-római Birodalmon belül, akár annak határterületein.27 Magyar viszonylatban fontos, hogy a birodalom keleti határán fekvő, a Babenberg-dinasztia által irányított Osztrák Határőrgrófság (Ostmark) és a Magyar Királyság közötti határzóna a 10-11. században állandó mozgásban volt, és függött a felek aktuális katonai sikereitől is. Továbbá számos oklevél (főként adománylevelek) tanúskodik arról, hogy a német uralkodók törekedtek a keleti határvidék békés betelepítésére is (erről lásd később). Az 1041—1044-es háborúskodást megelőzően éppen a magyar félnek sikerült előrenyomulnia a térségben: II. Konrád 1030-ban elszenvedett katonai veresége azt eredményezte, hogy István birtokba vehetett egy, a Lajta és a Fischa folyók között, illetve a Morva folyó jobb partján húzódó területsávot.28 27 Prinz, F.: Die Grenzen des Reiches in frühsalischer Zeit i. m. 159-162. 28 Makk R: Magyar külpolitika i. m. 64-65. 29 Keller, H.: Zwischen regionaler Begrenzung i. m. 101. 30 Egon Boshof: Das Salierreich und der europäische Osten. In: Auslandsbeziehungen unter den salischen Kaisern. Hrsg. Franz Staab. Speyer 1994. 167-193. Végül arra a problémára térek ki, hogy helyes-e a külpolitika fogalmát használni all. századi események vizsgálatakor. Ezzel összefüggésben pedig: vajon lehet-e III. Henriknek egy hegemón-expanzív, Magyarország hódoltatását célul kitűző külpolitikai törekvéséről beszélni. Az eddigiek alapján a válasz talán nem lesz meglepő: ebben az esetben is óvatosan kell bánni az efféle modern kategóriák visszavetítésével. Nem beszélhetünk ugyanis all. század kapcsán hosszú távú külpolitikai célkitűzésekről, tervezésről, sokkal inkább pillanatnyi, állandóan változó konstellációkról, melyek sok esetben a német uralkodók váratlan döntéseit eredményezték.29 A keleti területek és a Német Birodalom viszonyában több ízben előfordult, hogy egy-egy csehországi, lengyelországi vagy magyarországi belpolitikai helyzet, hirtelen változás, belső konfliktus jó ürügyet szolgáltatott arra, hogy a német királyok - akár a fent taglalt üdvtörténeti küldetésükre építve - beavatkozzanak szomszédaik belső viszonyaiba, és megkíséreljék a hűbéresükké tenni a térségek uralkodóit.30 Amellett, hogy magam is mérvadónak tartom a kutatás fent ismertetett szempontjait, írásom további részében szeretnék egy, az eddigiektől eltérő interpretációt ismertetni a szóban forgó évek magyar—német háborúskodása kapcsán, amely bár árnyalni hivatott a magyarországi medievisztika sematikus képét, csak részben köthető a modern kutatás irányvonalához. Ez pedig nem más, mint a Német Birodalom és a határőrgrófságok (németül Markod szervezésének problematikája, közelebbről annak a kérdése, hogy hogyan próbálta meg III. Henrik megszervezni a birodalom keleti részének határvédelmét, valamint hogyan zajlott mindez 673
