Századok – 2022

2022 / 1. szám - JÁRVÁNYOK TÖRTÉNETI PERSPEKTÍVÁBAN. PESTIS, HIMLŐ, KOLERA, SPANYOLNÁTHA MAGYARORSZÁGON - Krász Lilla: Az „oltalmazó himlőről”. A himlőoltás magyarországi népszerűsítése és bürokratizálása

KRÁSZ LILLA oltásról értekező orvos-szakíró munkásságát ismeri és használja, név szerint felso­rol továbbá 39, Pest-Budán és Pozsonyon kívül túlnyomórészt felvidéki, dunán­túli vármegyékben - 1801-ben, a kötet összeállításakor - a vakcinálással már élő eseteken kísérletező magyarországi orvost és sebészt.15 15 Bene Ferentz: Rövid oktatás a mentő himlőnek eredetéről, természetéről és beoltásáról. Pest 1802. 21-24. 16 A századforduló körüli évtizedben magyar nyelven kiadott himlőirodalom legnépszerűbb, többször, több nyelven is megjelent kiadványai szinte kivétel nélkül törvényhatósági főorvosok által írt önálló munkák, vagy ritkábban a magyar viszonyokra adaptált fordítások: Kis József: Emlékeztetés a himlő­beoltásnak hasznára, az önnön magzatjokat igazán szerető szülőknek vigasztalására. Sopron 1799. (A kötet ugyanebben az évben németül is megjelent.); Bene Ferenc: A himlő veszedelmei ellen való oktatás. Pesten 1800.; Nagy Sámuel: Az oltalmazó himlőről [...] a komáromi nép megvilágosítására. Komárom 1801.; Bene F : Rövid oktatás i. m. (A kötet második, bővített, magyar nyelvű kiadása 1817- ben jelent meg, de kiadták latin, német, szlovák és horvát nyelveken is.); Várnái Sámuel: A tehén himlő avagy a Vaktzina természetének és terjesztése módjának rövid elő adása. Bétsben 1802.; Nyúlás F : Ko­lozsvári tehén-himlő i. m. (Még ugyanebben évben megjelent a bővített kiadása.); KovátsMihály: A te­­hén-kilisekről való tanítás. Pesten 1802.; Marikovszky György: A t. n. Gömör- és Kis-Hont törvényesen egyesült vármegyék rendéinek mély tisztelettel ajánlott a tehén- vagy mentőhimlőnek kiterjesztését tárgyazó a szüléknek, nevelőknek, egyházi és világi elöljáróknak szívekre kötött buzgó kérése. Lőcsén 1804.; Bérczy János: Tanítása az oltalmazó himlő hasznáról. Pesten 1805.; Bossányi András: Közönsé­ges népoktatás a természetes emberhimlőnek tulajdonságairól és a mentő- vagy tehén-himlőnek jeles hasznáról. Pest 1808. (A kötet második magyar nyelvű kiadása 1813-ban, német fordítása 1808-ban, szlovákul 1809-ben jelent meg.) A vakcináló orvosok közül többen hivatásukkal együttjáró feladatuknak te­kintették, hogy az oltással kapcsolatban felmerült kételyek és félelmek eloszlatása céljából, az európai vonatkozó (szak)irodalom értő olvasásából, de mindenekelőtt saját praxisukból nyert pozitív tapasztalataikat a társadalom lehető legszélesebb rétegeivel nyomtatott formában is megosszák. A magyar nyelvű nyomtatott him­lőirodalom megjelenésének legintenzívebb időszaka az 1795-1796., majd az 1800. évi nagy európai himlőjárványt követő évtizedre; nagyjából 1799 és az 1810-es évek elejéig terjedő időszakra tehető. Mindenekelőtt a közember felvi­lágosítását, de a gyógyítás különböző szintjein helyet foglaló szakemberek (or­vosok, sebészek, bábák) és nem-szakemberek, vagyis az egyházi és civil szféra vezető tagjainak (papok, lelkészek, tanítók, vármegyei és városi hivatalviselők) gyakorlati oktatását egyaránt szolgáló munkákat a magyaron kívül sok esetben az itt élő nemzetiségek nyelvén is kiadták. Voltak köztük néhány oldalas kis füzetek, 40-50 oldalas vékonyka kötetek formájában megfogalmazott katekizmusok, vilá­gos szerkezetű, fő- és alpontokba rendezett, tankönyv gyanánt is használható ok­tatókönyvek, ugyanígy voltak önálló munkák és külföldi szerzők írásainak ma­gyar viszonyokra adaptált fordításai is.16 Hogy a vakcináció körül kibontakozó felvilágosító-oktató program valóban sikeres lehessen, olyan írásmódra volt szük­ség, amely egyszerre volt szakszerű és közérthető, egyszerre volt meggyőző, köny­­nyen átlátható gyakorlatias információkkal teli és — a korszak olvasásmódjának, 67

Next

/
Oldalképek
Tartalom