Századok – 2022
2022 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Soós István (szerk.): Mályusz Elemér: Visszaemlékezések (Ablonczy Balázs)
TÖRTÉNETI IRODALOM Mályusz Elemér VISSZAEMLÉKEZÉSEK Szerk. Soós István Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, Bp. 2021. 682 oldal „Akinek hosszú élet jut osztályrészül, az talán el is végzi programját, de ha sírba száll, nincs aki folytassa munkáját” - írta Mályusz 1942-ben, egyik legvitatottabb műve, A magyar történettudomány előszavában. (7.) Ebben a szövegben igyekezett válaszolni az eredetileg az Egyedül Vagyunk című imrédysta lapban közölt cikksorozatát ért bírálatokra. Mályusz nem bízott semmit a véletlenre: míg a korszak történész-tudománypolitikus potentátjai közül sem Domanovszky Sándor, sem Szekfű Gyula, sem Hóman Bálint, sem pedig Klebelsberg Kuno nem hagyott klasszikus értelemben vett naplót vagy önéletrajzot az utókorra, Mályusz 1972 és 1975 között papírra vetette emlékeit. Ahogy az Közép-Európában lenni szokott, még saját családtagjai sem tudtak róla, hogy Mályusz műve létezik. Halála után, könyvtárának rendezésekor került elő a kézirat. Az elmúlt évtizedekben néhány részlet is megjelent belőle, elsősorban Soós István munkája nyomán, de a mű teljes kiadása csak most vált lehetővé, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtámogatásának segítségével. A kötet maga monumentális: a 625 oldalra rúgó főszöveget függelék, bibliográfia, mutatók, fényképek egészítik ki. Kutatni kell, hogy hasonló vállalkozásra bukkanjunk az elmúlt időszakból, talán a kolozsvári Kelemen Lajos feljegyzéseinek két gigantikus kötetével vagy Márki Sándor naplóival lehet egyszerre említeni a mostani művet. Mályusz a 20. századi magyar történetírás egyik legnagyobb, ugyanakkor legellentmondásosabb alakja, halála óta szüntelen érdekli a történeti kutatást: Erős Vilmos, Papp István, Romsics Gergely, Orosz László, Szilágyi Ágnes Judit, Hubert Gabriella és mások fontos szempontokkal egészítették ki portréját, publikálták kéziratban maradt jelentős számú szövegét és elemezték működését, hatását. Mályusz műve bizonyos értelemben szakmai életrajz - amennyiben ez a műfaj létezik. A kötetben viszonylag kevés dolgot említ családjáról, gyerek- és ifjúkori barátairól, időtöltéseiről, rokonokról, a feleségével való megismerkedésről vagy a történelmen kívüli érdeklődési köréről. Bár ez utóbbival kapcsolatosan a szöveget olvasva felrémlik, hogy talán nem is volt neki ilyen. A kötetnek nyugodtan lehetett volna az „én és a történettudomány” is a címe, oly mértékben domináns Mályusznak a szakmájához, kollégáihoz, a történettudomány módszereihez, vezető személyiségeihez való viszonya. Ezekben a viszonyokban, a rokoni szálak és sorsok szövevényében a szöveggondozó igazítja el biztos kézzel az olvasót, nemcsak neveket, eseményeket oldva fel, hanem a több mint 1850 lábjegyzetben azt is megmagyarázza, hogy mire gondolhatott az emlékirat szerzője. Mindezt Soós István a szövegkiadói gyakorlatban ritka alázattal teszi. A nyolc fejezetből négy (Újkori társadalomtörténet, Népiségtörténet, Egyháztörténet, Középkori történet) arra reflektál, hogy Mályusz milyen szakmai kérdésfelvetések mentén konstruálta meg a maga pályafutását - de nincs benne például Kormányzattörténet fejezet, pedig Sándor Lipót iratainak 1926-os kiadása szintén új távlatokat nyitott a tudományág (és Mályusz) számára. Az első két fejezetben arra válaszol, hogyan is vált történésszé (Miért lettem történészi, illetve Hogyan lettem történetírót), a két utolsó rész már inkább csak összefonja a szálakat, egyrészt a háborúvég és az azt követő időszak leírásával (Átmenet: 1944—1948), illetve a némileg líraira hangszerelt című utolsó fejezetben, amely a történetírónak az 1950-es évek végéig terjedő szakmai pályáját tekinti át (Törött szárnyakkal). A függelék a főszövegben meglehetősen ritka, bensőséges hangvételű vallomást tartalmaz Mályusz egyes lakhelyeiről és a hozzájuk fűződő viszonyáról. A kötetnek számtalan olvasási regisztere létezik. Egyfelől lehet szórakoztató pletykagyűjtemény, hiszen megtudjuk, ki kinek volt a rokona, ki szerette a pénzt és a szakmából kinek volt 653 SZÁZADOK 1^6. (2022) 3. SZÁM
