Századok – 2022
2022 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Törő László Dávid: „A szellemtörténet is csak az adatokból indulhat ki.” Eckhart Ferenc történészi munkásságának főbb problémái Monostori Imre
TÖRTÉNETI IRODALOM ságtörténeti, valamint az állam- és jogtörténeti kutatásokban hozott jelentős eredményeket, miközben több más szakterületen is számottevő értéket alkotott. Pályafutását a kommunista időkben is folytatta, s bár ez a korszaka a korábbiakhoz képest már kevésbé tekinthető sikeresnek, gondolatairól a szakmai viták később is folytatódtak, különösen a Szent Korona-tan/ eszme értelmezéséről, jog- és államtörténeti nézetei pedig hatottak, sőt be is épültek a modern értelmezésekbe. Törő László Dávid a debreceni történésziskola neveltje, teljes historiográfusi vértezettséggel készítette el doktori értekezését, amely jelen könyvének alapjául szolgált. A szerteágazóan bonyolult kutatói munka összegzéseként létrejött kötetében a szerző sikeresen vezeti végig az olvasót Eckhart Ferenc (egyszerűnek egyáltalán nem mondható) történészi pályafutásán. Eckhart az Eötvös Collegium, majd külföldi ösztöndíjak és két évtizedes bécsi levéltári, illetve igazgatói szolgálat után tért haza a budapesti egyetemre. Szekfű Gyula kortársa és támogatója volt, de jó kapcsolatot ápolt a korszak többi nagy történészével is. A nyugati nyelvek ismerete mellett jártasságot szerzett szláv nyelvekben is, ami lehetővé tette számára, hogy a magyar jog- és állam történet kérdéseit kelet-közép-európai megvilágításba helyezze. Kiindulópontként szolgált számára a magyar állam- és jogtörténet két fontos művelőjének, Hajnik Imrének, illetve Timon Ákosnak a munkássága: utóbbi nézeteivel hosszú ideig csatázott is; a Szent Korona-tan értelmezése ugyanis a korszak egyik legnagyobb horderejű (történeti és ideológiai) problémája lett. A szakmai összecsapások sorát hozó vita más szakterületeken is folyamatosan jelen volt, ami egyértelműen serkentette a fiatal történész kibontakozását. Eckhart gazdaságtörténeti érdeklődését pályafutása elején, azaz még a dualizmus korában a magyar viszonyok elmaradottságának a kérdésköre motiválta: miért és hogyan történt Magyarország gazdasági leszakadása a történelmi közelmúltban? Akkori fő kutatási területe a 18. századi magyar történelem igen érzékeny pontjait érintette: Mária Terézia és a magyar rendek küzdelmét, valamint a bécsi udvar gazdaságpolitikáját. Könyvének (A bécsi udvar gazdasági politikája Magyarországon Mária Terézia korában. Bp. 1922.) fő kérdése: ki vagy mi a felelős az elmaradt gazdasági reformokért? Eckhart válasza: elsősorban a bécsi udvar gyarmatosító politikája, másodsorban a magyar rendi alkotmány és a rendi viszonyok, amelyek nem tették lehetővé, sőt gátolták a magyar burzsoázia kialakulását, a vállalkozói habitus fejlődését. így azután a magyar gazdasági fejlődés megrekedt egy anakronisztikus szinten, amely hosszú távon determinálta az ország sorsát. A könyv sikert aratott a mérvadó történészek körében (Károlyi Árpád és Szekfű Gyula is dicsérte, de még - később - Révai József egyik tanulmánya is pozitívan említette), ezzel a szerző presztízse tovább emelkedett. Törő László Dávid recepciótörténeti összefoglalásában kitér arra is, hogy „a Habsburgok gazdaságpolitikájának gyarmatosításként való értékelése később a magyar marxista történetírás egyik alappillérévé vált”. (79.) Voltak persze később komoly szaktekintélyek, akik nem értettek egyet az Eckhart által megrajzolt bécsi gyarmatosító elmélettel (például Heckenast Gusztáv vagy Kosáry Domokos), ám ezek a vélemények már a későbbi fogadtatástörténet körébe tartoznak. Törő László Dávid könyvének egyik fejezete az 1931-es Eckhart-vita fejleményeit taglalja. (89-132.) Ennek kiindulópontja Eckhart 1924 és 1931 közti alkotmány- és jogtörténeti szakmai programja volt, amely 1931-ben a szellemtörténeti vita forgatagába került. Eckhart érvelt a szellemtörténeti gondolat mellett is, de kijelenthető-e, hogy szellemtörténész volt? Mindenesetre vállalkozott arra, hogy a Hóman Bálint által szerkesztett A magyar történetírás új útjai című gyűjteményes kötetben (Bp. 1931.) Szekfű kérésére szerepeljen, s megírja a kötet egyik fejezetét képező tanulmányát a magyar jog- és alkotmánytörténetről. „Eckhart szerint az alkotmány és jog jellege, értelmezése koronként változott, attól függően, hogy milyen társadalmi, politikai csoportok játszottak szerepet megalkotásában és ezek a szereplők milyen gazdasági hatalommal bírtak vagy milyen szellemi/kulturális hatás érte őket. [...JA tanulmány 650
