Századok – 2022
2022 / 1. szám - JÁRVÁNYOK TÖRTÉNETI PERSPEKTÍVÁBAN. PESTIS, HIMLŐ, KOLERA, SPANYOLNÁTHA MAGYARORSZÁGON - Krász Lilla: Az „oltalmazó himlőről”. A himlőoltás magyarországi népszerűsítése és bürokratizálása
KRÁSZ LILLA Raymann és Lady Montagu, egy orvosdoktor és egy arisztokrata hölgy példamutató bátorsága és pozitív tapasztalatai a következő évtizedekben arra voltak elegendőek, hogy a varioláció/inokuláció módszere Magyarországon és Európaszerte fokozatosan ismertté váljon, és kísérletező kedvű orvosok és seborvosok egyéni meggyőződésből, egyéni akciók keretében saját családtagjaikat és az arra hajlandóságot mutató pácienseiket beoltsák. Bár az eljárás egyáltalán nem volt veszélytelen, a természetes himlőnél egy enyhébb lefolyású betegséget sikerült előidézni, amelybe már lényegesen kevesebben haltak bele. Becslések szerint a varioláltak körében hozzávetőlegesen 10-12%-os halálozási ráta volt kimutatható, szemben a természetes himlővel fertőzöttek akár 50%-os mortalitási arányával.5 Az oltás kötelezővé tételére és intézményesítésére a központi kormányzatok részéről azonban még hosszú évtizedekig nem volt sem kimunkált medikalizációs program, sem elkötelezettség. Mindazonáltal a 18. század közepétől Európaszerte sorra jelentek meg - latin és nemzeti nyelveken egyaránt - a varioláció életmentő hatását konkrét esettörténetekkel illusztráló, legkülönbözőbb műfajú kiadványok, amelyek jól dokumentálják az oltás egyre szélesebb körű elfogadását, az oltottak és nem-oltottak körében a befogadás és kizárás dinamikáját, s ugyanígy dokumentálják a metódust igenlők és az azt elutasító szkeptikusok pro és kontra érveit is.6 5 A varioláció gyakorlatáról, hatékonyságának 18. századi mutatóiról összeurópai viszonylatban és speciálisan Angliára nézve lásd Peter Razell: The Conquest of Smallpox. The Impact of Inoculation on Smallpox Mortality in Eighteenth Century Britain. Firle 2003. 6 A variolációt népszerűsítő magyar nyelvű kötetek az 1770-es évektől kezdődően jelentek meg. Nagyobb részük latin, illetve német nyelven írott külföldi munka magyar viszonyokra adaptált fordítása. A korszakban bevett írásmódnak megfelelően, helyenként az orvos szerző-fordító az adott tárggyal kapcsolatos saját megfigyeléseit lábjegyzetekben helyezte el. A Bécsben működő gyakorló orvos, Szeli Károly a bécsi orvosi fakultás ’praxis clinica ’ tanárának, Anton de Haennek (1704-1776) a himlő gyógyításáról írt munkáját fordította le: Haen Antalnak oktatása, miképpen lehessen a hólyagos fejér himlőket legkönnyebben és szerentsésebben meggyógyítani. Ford. Szeli Károly. Bécs 1775.; Milesz József (1730-1792) orvos, a debreceni Református Kollégiumban Hatvani István utóda An ton Störck (1731-1803) protomedicus tábori és falusi borbélyok számára írt, a himlőoltásról külön fejezetet szentelő könyvét ültette át magyarra: Anton von Störck: Orvos Könyv. Ford. Milesz József. Bécs 1778.; Marikovszki Márton (1728-1772), Szatmár vármegye főorvosa fordításában jelent meg Simon-André Tissot paradigmatikus egészségnevelő alapműve, szintén a himlő beoltásának metódusáról szóló toldalékkal: Simon-André Tissot: K néphez való tudósítás miképpen kellyen a’ maga egésségére vigyázni. Ford. Marikowzki Márton. Nagy-Károly 1772.; Az első önálló, saját tapasztalataira épülő munkát Benkő Sámuel (1743-1825), Borsod vármegyei főorvos adta ki: Benkő Sámuel: A hójagos himlőről való tanácsadás. Kassa 1781. A téma további összefüggéseiről lásd Kiss László: Raymanntól Hell Jánosig: a varioláció nyolcvan éve Magyarországon (1721-1801) a nyomtatott források alapján. Orvosi Hetilap 153. (2012) 308-310. A jóval biztonságosabb másik oltási módszer, a vakcináció csak a 18. század végén jelent meg a kontinensen. Edward Jenner (1749 —1823) a Gloucestershirebeli Berkeley-ben praktizáló angol orvosdoktor 1796-ban fedezte fel a himlő 63
