Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Adrienn: Határváltozás(ok) és csempészet. Fejezetek a nyugati határtérség lakosságának mindennapjaiból
HATÁRVÁLTOZÁS (OK) ÉS CSEMPÉSZET bűntettéért. Eközben az Éder-testvérek három havi börtönt és 600 korona pénzbírságot kaptak.91 Természetesen mind az osztrák, mind a magyar oldalon voltak vámőrök, akik ellenálltak a vesztegetési kísérleteknek,92 ahogy akadtak olyanok is, akik visszaéltek hivatali jogosítványaikkal és hatósági túlkapásként „vérdíj” fejében tőrbecsaltak és/vagy állítólagos tetten érés okán megvertek, illetve agyonlőttek csempészeket, és ezzel néha komolyabb határincidenst és lakossági megvetést váltottak ki.93 91 Horvát József és társai megvesztegetési pőre. Soproni Napló, 1917. június 6. 4. 92 Vesztegető csempész. Vasvármegye, 1917. november 29. 3.; Lelőttek egy csempészt. Kőszeg és Vidéke, 1920. augusztus 8. 3.; Póruljárt csempész. Vasvármegye, 1921. február 2. 2.; Elítélt tojásszállítók. Vasvármegye, 1923. március 3. 3.; Meg akarták vesztegetni a határőröket. Vasvármegye, 1923. augusztus 17. 4. 93 Csempészet áldozata. Vasvármegye, 1923. augusztus 7. 2.; Diplomáciai eljárás a csémi gyilkosság ügyében. Vasvármegye, 1923. augusztus 9. 2.; Csempészhalál. Vasvármegye, 1924. október 12. 5.; Emberölésért elítélt pénzügyőr. Vasvármegye, 1925. február 10. 4.; Csempészhalál. Vasvármegye, 1924. október 12. 5. 94 Beküldetett. Kőszeg és Vidéke, 1925. december 13. 4. A törvények és rendeletek értelmében a határon való illegális átkelést, illetőleg az erre tett kísérletet is bűncselekménynek tekintették. Az elfogott csempészeket a bírói gyakorlatnak megfelelően rendszerint áruelkobzással, elzárással és/vagy pénzbírsággal büntették. Ezen eljárás mellett viszont létezett egy másik, a hivatalos törvényi szabályozásban szereplő - de leginkább csak az 1920-as évektől alkalmazott - szankcionálási gyakorlat is, mégpedig az engedetlen csempészek lelövése. A fegyverhasználati jogukkal többnyire szabályszerűen élő vámőrök sok esetben igazolták a határtérségben terjedő csempész-útmutatást, miszerint: „jobb egy pillanatig gyávának lenni, mint egy életen át halottnak”.94 A puskagolyó előli kockázatos menekülés helyett okosabbnak bizonyult megállni és a büntetést megfizetve vagy leülve az újabb sikerben bízva szabadon távozni. Mindenesetre a vámőrség fegyveres eljárása a lakosság körében többször is erős ellenérzést váltott ki, miközben a csempészekkel való szolidaritást egyre inkább fokozta, amivel tovább erősítette a lokális értékrendszer és a hatalmi szabályrendszer közötti ellentétet. Különösen, hogy az államhatár gazdasági célú megsértése a helyi értékrendben nem volt tisztán negatív kategória, hanem sokkal inkább a szükséghelyzethez való alkalmazkodás egyik évtizedek óta bevett formája. A helyzet az 1920-as évek utolsó harmadára fokozatosan elsorvadó, majd 1932 nyarán az osztrák vámháború következményeként napok alatt kibontakozó és évek óta nem látott méreteket öltő csempészet kapcsán sem sokat változott. Ekkor a Soprontól Kőszegig húzódó csempészfront feltartóztatásában érdekelt osztrák vámhatóság képtelen volt segítőcsapatok nélkül ellátni feladatát. Emiatt előbb osztrák csendőröket vezényeltek ki a határra, csakhogy 610
