Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Adrienn: Határváltozás(ok) és csempészet. Fejezetek a nyugati határtérség lakosságának mindennapjaiból
NAGY ADRIENN Az 1916-os törvénycikk hiányossága és hatályosságának kérdése eredményezte az 1920. évi XV. te. kiadását, melynek 1. §-a már az árdrágító visszaélések nyolc tényállását sorolta fel, közöttük a 6. pontban az árucsempészet vétségét, illetve súlyosbító körülmények esetén bűntettét is.51 Az 1920 júliusában hatályba lépett törvény rendelkezett arról is, hogy a közvetítő árdrágítókat botozással büntethetik, de ennek gyakorlati alkalmazására alig került sor. (Végül a botozás alkalmazási határidejét alig egy évvel és néhány fenyítéssel később, 1921. szeptember 23-val megszüntették.52 ) Ezt követően az 1926. július 1-vel hatályba lépő vámjog szabályozásáról szóló 1924. évi XIX. te. rendelkezett részletesen az akkor már árdrágító visszaélés helyett vámjövedéki kihágássá átminősített csempészetről.53 fegyház, illetve 1000-2000 korona pénzbüntetés kiszabhatóságát írták elő. 1919. évi XII. néptörvény; 1601/1919. sz. BM. rendelet. 51 A csempészet fogalma ekkor nyert először hivatalos törvényi meghatározást. Emellett a csempészügyek jogi megítélése kapcsán megjelent az ország megszállt területére (például anschluss terület) történő engedély nélküli kiszállítás tényállása is. Az 1920-as törvény jóval súlyosabb fő- és mellékbüntetéseket irányzott elő az árdrágítókkal szemben (megtorlás és megelőzés céljából). 52 Az árdrágítók elleni botbüntetés bevezetését Slachta Margit is erősen szorgalmazta, bár elismerte, hogy az - egyébként 1848 után már nem alkalmazott, majd 1871-ben eltörölt - testi fenyítés sérti az emberi méltóságot. Ugyanakkor ő javasolta a botozás kitérjesztését a nőkre is, különben „arra a meglepő eredményre fogunk jutni, hogy az összes láncolásokat és árdrágításokat nem a férfi, hanem a nő csinálja [tudnillik az árdrágító női hozzátartozója].” A történetírás ebből adódóan tévesen Slachtához köti a XXVI. tc.-kel megszavazott „politikai botbüntetést” is, holott ennek sem tárgyalásán, sem szavazásán nem volt jelen. Balogh Margit: Slachta Margit a Nemzetgyűlésben, avagy az első női képviselő (1920—1922). In: A hosszú tizenkilencedik és a rövid huszadik század. Tanulmányok Pölöskei Ferenc köszöntésére. Szerk. Gergely Jenő et al. Bp. 2000. 27-38.; Botbüntetés. Rábavidék, 1920. június 27. 4.; A botbüntetés törvényét. Kőszeg és Vidéke, 1920. június 27. 3.; Megszűnt a botbüntetés. Rábavidék, 1921. szeptember 24. 3. 53 A közel 30 évig érvényben lévő első magyar vámtörvény a vámjogi anyagi és eljárási rendelkezéseken kívül a vámbűncselekményeket és szankciójukat is tartalmazta. Emellett érdekessége, hogy azt a Csemegi-kódexet jelölte meg háttérjogszabályként, mely nem is fogalmazott meg rendelkezéseket vámbűncselekmények esetén. 54 Varga Norbert: Árdrágító visszaélések a Szegedi ítélőtábla gyakorlatában az 1920. évi XV te. alapján. Acta Universitatis Szegediensis. Forum Acta Juridica et Politica 7. (2017) 2. sz. 83-93. A törvények és rendeletek szaporodása, illetve szigorodása már önmagában is sokat elárul a csempészet méreteiről. Ugyanakkor a jogszabályok útvesztőjében egyre nehezebbé vált az eligazodás, s emiatt meglehetősen önkényessé vált a bírósági gyakorlat, az ítéletet hozó fórum (szolgabíróság, uzsorabíróság, rendőrhatóság stb.) megválasztása, illetve a bűncselekmény súlyára nézve hozott ítélet is.54 Általánosnak tekinthető gyakorlat volt, hogy az áru elkobzása mellett főbüntetésként néhány napi (esetleg heti) elzárást, míg mellékbüntetésként pénzbírságot szabtak ki az elkövetőkre. A büntetések — kevés kivételtől eltekintve — messze elmaradtak a lehetséges büntetési tételek maximumától. A pénzbírság kiszabásakor például az esetek 70-80%-ában csak a csempészetre szánt áru mennyiségéhez viszonyított aktuális vételárat, vagyis az érvényben lévő maximális beszerzési árat vették alapul. 599
