Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Adrienn: Határváltozás(ok) és csempészet. Fejezetek a nyugati határtérség lakosságának mindennapjaiból
NAGY ADRIENN élő lakosság beszerezhette innen a számára szükséges nyersanyagokat és iparcikkeket (petróleum, só, textil). Az osztrák orientációt erősítő — 1810-es évekre visszanyúló — évtizedes térszerkezeti kapcsolatok okán a nyugati vármegyék a 20. század elejére egyértelműen megtalálták helyüket a Bécs-Graz körüli nagyrégió és a birodalom munkamegosztásában.21 A határokon átnyúló vonzáskörzetek gravitációs modell segítségével végzett vizsgálata is alátámasztotta, hogy a térségben - a nagyrégió legfőbb vonzásközpontjaként - Bécs „átvonzása” mellett fontos felvevőpiacnak számított Graz, illetve az osztrák határ mentén fekvő kisebb stájer települések (Radkersburg, Fürstenfeld, Fehring) is. 22 21 Nagy A.: A hátország i. m. 171-173. 22 A nyugati határszél számára elsődlegesen nem Budapest, hanem Bécs, illetve Graz töltötte be az innovációt jelentő, fejlődést gerjesztő, inspiráló potenciállal rendelkező gazdasági erőtér, vagyis a „természetes centrum” szerepét. Győri Róbert- Jankó Ferenc: A regionális fejlettségi különbségek alakulása a 20. században az osztrák-magyar határ két oldalán. In: Burgenland. Szerk. Jankó Ferenc - Fábián Attila - Hardi Tamás. Bp. 2017. 404-409.; Győri Róbert: Bécs kapujában. Területi fejlettségi különbségek a Kisalföld déli részén a 20. század elején. Korall 7. (2006) 24-25. sz. 231-250. 23 Az itt élő nemzetiségek sajátos, szubetnikai, helyhez kötődő közösségként definiálták magukat és közös etnikai identitást kialakítva a nemzet helyett a haza mint Magyarország fogalmával azonosultak. A helyi polgárok a magyar és osztrák állam közötti „mindenki földjén” a területi lojalitást a nemzetállami lojalitás elé helyezték, ami megnyilvánult a soproni népszavazás eredményében is, ahol a területhez kötődő identitás elég erős volt ahhoz, hogy a város német lakosságát megossza a hovatartozás kérdésében. Tóth Imre: Identitás és regionalizmus. A regionális identitás egy esete (?) - Nyugat-Magyarország. Közép-Európai Közlemények 1. (2008) 1. sz. 99-105. 24 Hardi T: Államhatárokon i. m. 992. 25 Tóth I: Identitás i. m. 102. 26 Hardi T: Államhatárokon i. m. 992. A nyugat-magyarországi-burgenlandi térség nem alkotott ugyan homogén régiót, lévén, hogy nem rendelkezett egységes természeti, nyelvi-etnikai, kulturális és szocioökonómiai sajátságokkal, de az évtizedes, belső határokon túlmutató formális és informális összeköttetések miatt az itt élő lakosságot erős összetartozás-tudat jellemezte.23 A dualizmus évtizedei alatt a gazdasági kapcsolatok lépcsőzetes elmélyülésével a két régió mikrogazdasága közötti kötődések egyre szorosabbá váltak. A térségben élő lakosság — az intenzív mélységű és sűrűségű, valamint rendszeres és széles társadalmi skálán mozgó interakciók miatt - már úgy kezelte a határ másik oldalát, mint a saját oldaluk természetes folytatását.24 Mindezt az is elősegítette, hogy a régiót (és a birodalmat) kettészelő osztrák—magyar határ inkább adminisztratív, mintsem fizikai szinten létezett, s ezáltal a térség lakossága számára nem jelentett többet egy virtuális választóvonalnál.25 Mindez a világháború kitörésével megváltozott. A hazai (országos) közellátás problémáinak fokozódásával a régió addigi funkcionális határai - makroszintű döntések eredményeként — alárendelődtek az adminisztratív határoknak, háttérbe szorítva ezzel a régió szocioökonómiai szükségszerűségeit.26 A vámszövetség ugyan 591
