Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rudolf Veronika: A Birodalom vonzásában. Cseh–magyar–osztrák kapcsolatok 1196 és 1214 között
A BIRODALOM VONZÁSÁBAN Ottokár nem hagyhatott megtorlatlanul, ezért - miközben Sváb Fülöpnek vitt segítséget a Birodalom belsejébe — a Reinhardsbrunni Krónika^ tanúsága szerint betört az osztrák területek északi részére: „[Ottokár] a csehek megszámlálhatatlan sokaságával és erős segédcsapatokkal Fülöp segítségére sietett, elnéptelenítve Felső-Ausztria határvidékét”.32 31 A reinhardsbrunni monostorban 1340-1349 között keletkezett krónika az 527-1338 közti időszakra a középkori türingiai történetírás egyik legfontosabb forrása. Vonatkozó redakciós fázisa az 1200 és 1227 közötti eseményeket öleli fel IV. Lajos türingiai tartománygróf életrajzából és Szent Erzsébet legendájából merítve. Körmendi T: Az 1196-1235 közötti magyar történelem i. m. 109-110. 32 „cum innumera Bohemorum multitudine et fortibus auxiliariis in partem Philippi concurrit et superioris Austrie terminos depopulans” - Chronica Reinhardsbrunnensis i. m. 560. Varga Gábor szerint a betöréssel Ottokár azt bosszulta meg, hogy VI. Lipót segítséget nyújtott András hercegnek a magyar trónviszályban, azonban ezt a rádi csata után maga Imre már megtette, így ez az értelmezés véleményem szerint nem helytálló. Varga, G.: Ungarn und das Reich i. m. 233. 33 Szabados György: Imre király házassága, aranybullája. Századok 136. (2002) 341-350., különösen: 343-344. 34 Karl Lechner: Die Babenberger. Markgrafen und Herzöge von Österreich. 976-1246. Wien 1994. 199.; CDB II. 5-6. (Nr. 7.) Ottokár és Konstancia házasságának legfontosabb következménye mindazonáltal a Magyar Királysággal létrehozott hosszú távú szövetség volt. A két ország szoros együttműködésének első megnyilvánulásaként a magyar királyok belesodródtak a birodalmi belviszályba. Imre (1196-1204) ugyan az Aragóniái Konstanciával 1196-ban kötött házassága révén a pápai táborhoz, tehát IV. Ottó támogatóihoz tartozott, ám a magyar belpolitikai helyzetből — tudniillik az Andrással időről időre fellobbanó viszályából - és az elsősorban déli külpolitikai orientációból kiindulva valószínűleg nem szándékozott tevőlegesen részt venni a konfliktusban, ami miatt kezdetben nem is jelentett különösebb problémát Ottokár Stauf-táborhoz való tartozása.33 A magyar testvérviszálynak ezzel szemben szinte semmilyen visszhangja sem adatolható a Cseh Királyságban, ami nem meglepő, hiszen Ottokár számára elsősorban nem az volt a lényeges, hogy ki ül a magyar trónon, mivel felesége révén mindkét jelölttel sógorságban állt, hanem az, hogy ne kerüljön vele konfliktusba. Ezen felül talán Konstancia sem választott volna szívesen fivérei közül. Annál erősebb hatása volt a konfliktusnak a nyugati szomszédra. VI. Lipót Imre és András herceg viszályában végig az utóbbi pártját fogta, amiben véleményem szerint szerepe lehetett a Stauf-párthoz való tartozásának is. Uralkodásának kezdete óta VI. Lipót Sváb Fülöp oldalán állt, nagy valószínűséggel részt vett a megválasztásában és a pápával szemben is többször kiállt mellette.34 E vitathatatlan állásfoglalás ellenére VI. Lipót 1205-ig nem avatkozott be aktívan a konfliktusba, nem jelent meg személyesen a hadszíntéren és csapatokat sem küldött. Az osztrák kutatás valószínűsíti, hogy passzivitása mögött egy esetleges magyar 512
