Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Két (király)választás Magyarországon. Habsburg Albert és Jagelló I. Ulászló magyar királysága
KÉT (KIRÁLY)VÁLASZTÁS MAGYARORSZÁGON elegendőnek a döntést megalapozó társadalmi súlyt. Hogy e súlyt miért nem próbálták meg növelni a január 18. és február 17. között eltelt egy hónap során, nem tudjuk. Figyelemre méltó mindenesetre, hogy a követek még a február 17-ei levélben is csak az Ulászlóval remélt „egyezségről” (unió) beszéltek a király választás helyett, holott a széleskörű támogatás, amelyet a lengyel király jelöltsége állítólag élvezett, nem indokolt volna semmiféle köntörfalazást. A magam részéről ezért elképzelhetőnek tartom, hogy a január 18-ai oklevél kiállítását követő hetek látszólag céltalan téblábolása akként értelmezendő, hogy a magyar politikai elit korántsem kötelezte el még magát a lengyel megoldás mellett. Az ultimátumra nyilván választ kellett adni, és függően a török kérdéstől, mindenekelőtt pedig Erzsébet születendő gyermekének nemétől, Ulászló magyar királlyá választása is az opciók között volt. Amint azonban éppen Brankovics Lázár jelöltsége mutatja, bizonyosan nem Ulászló volt az egyetlen vagy akár a preferált megoldás. Szóba jöhetett még akár egy másik királyjelölt, akár Erzsébet születendő fiának elismerése. Figyelemre méltó továbbá, összevetve a korábbi hetek bizonytalankodásával, az a sürgősség, amelyre a követek február 17-ei levelükben hivatkoztak. Valóban, Perényi János tárnokmester, az egyik küldött, már ugyanaznap Eperjesen adott ki oklevelet,162 19-én pedig már Bártfán időztek a követek.163 Ha ebben az ütemben haladtak tovább, néhány napon belül leküzdhették a Krakkóig hátralévő mintegy 130 kilométer távolságot. Újkeletű sietségük okát minden bizonnyal az ellenségeitől szorított ország „nagy szükségében” kell keresnünk. Mi lehetett e hirtelen szükség oka? Nos, valamikor február folyamán érkezhetett meg a híre, hogy Vukcié István bosnyák vajda a horvátországi Almissa (Omis) várának ostromára készül. Almissa a horvát báni honorhoz tartozó királyi vár volt, amelyet Zsigmond jóvoltából éppen a Tallóci fivérek tartottak a kezükön. Tallóci Matkó személyes érintettsége az ügyben eszerint nyilvánvaló, de jogosan merülhet fel a kérdés, hogy egyetlen, a Tallóciak számára mégoly fontos horvátországi vár fenyegetettsége miért játszott volna bármiféle szerepet Ulászló megválasztásában? 162 IványiBéla: Bártfa szabad királyi város levéltára (1319 - 1526). Bp. 1910. 65. 163 DF 213044. Az oklevél kiadója Jánoki László, Pálóci udvarmester vicesgerensének familiárisa. 164 „a magno Turcho tota contrata usque ad litus maris sibi donata est” - Raguza és Magyarország i. m. 429. 165 „cum brachio Turchorum, quos in favorem suum iám habere deprehendimus” - ibid. Először is, István vajda ekkor már oszmán vazallus, aki, mint a raguzaiak írták márciusban, „megkapta a szultántól az egész vidéket a tengerpartig”.164 A köztársaság nem kételkedett benne, hogy a vajda oszmán segítséget élvez,165 és ezzel nyilván a magyar udvarban is tisztában voltak, ahova még Albert halála előtt befutott a raguzaiak segélykérése. A horvát báni várak fenyegetettsége így eleve túlnőtt az István vajda jelentette veszélyen. A dolog azonban még ennél is 498
