Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Két (király)választás Magyarországon. Habsburg Albert és Jagelló I. Ulászló magyar királysága
PÁLOS FALVI TAMÁS támogatását. Ennyi bizonyos; az már csak sejtés, hogy halála előtt kevéssel maga Zsigmond császár is hajlandónak mutatkozott nemcsak megfontolni a javaslatot, hanem talán beleegyezését is adta ahhoz. Lengyel részről az „ötletgazda” természetesen nem maga Ulászló volt, hanem a trónja mögött álló (nem is olyan szürke) eminenciás, Zbigniew Olesnicki krakkói püspök. Olesnicki, akinek egyébként Jan Dlugosz a titkára volt, jó évtizeden keresztül gyakorlatilag szuverén módon irányította Lengyelországot, előbb Ulászló kiskorúsága idején, majd a király magyarországi uralkodása alatt.120 A püspök, főképp vallási alapon, határozottan szembehelyezkedett 1438-ban Kázmér herceg cseh királyi jelöltségével,121 és külpolitikai ambícióinak irányát világosan tükrözte az Ulászló számára Habsburg Albert és Luxemburgi Erzsébet lányával tervezett házasság, amely egyértelműen a magyar trón felé mutatott.122 Hogy a krakkói püspök Magyarországot illető tervei mögött a Habsburgokkal szembeni Jagelló „imperializmust” kell már látnunk, esetleg a csehországi husziták elszigetelésére tett kísérletet, vagy - és magyar szempontból hamarosan ez vált az uralkodó narratívává — az oszmán terjeszkedés megállítására együtt képesnek látszó lengyel—litván—magyar államszövetség eszméjét,123 jelen vizsgálatunk szempontjából nem fontos. A lényeg az, hogy a magyar történetírás hagyományos felfogásával ellentétben az Ulászló magyarországi utódlásával kapcsolatos kezdeményezés egyértelműen Krakkóból jött, még Zsigmond halála előtt. 120 Natalia Nowakowska: Church, State and Dynasty in Renaissance Poland. The Career of Cardinal Fryderyk Jagiellon (1468-1503). Ashgate 2007. 19-22.; Jefferson, J.: The Holy Wars i. m. 168-172. De vö. Robert Frost: The Making of the Polish-Lithuanian Union, 1385—1569). (The Oxford History of Poland-Lithuania I.) Oxford 2015. 182-184., Ulászló magyar királlyá választásáról itt: 183. „[Olesnicki] was probably not the architect of the plan, however, or even its most powerful advocate, as was once supposed”. Lásd még Tomas Graff: Zbigniew Olesnicki i polski episkopat wobec unii personalnej z Królestwem W^gier w 1. 1440-1444. In: História veto testis temporum. Ksi^ga Jubileuszowa poswi^cona Profesorowi Krzysztofowi Baczkowskiemu w 70. rocznic^ urodzin. Krakow 2008. 349—364.; Paul Srodecki: Wladyszlaw III and the Polish-Hungarian Bulwark topoi against the Background of the Ottoman Threat in the 15th Century. In: Hungaro-Polonica. Young Scholars on Medieval Polish- Hungarian Relations. Eds. Dániel Bagi - Gábor Barabás - Zsolt Máté. Pécs 2016. 330-339. 121 Kázmért a csehországi husziták választották uralkodójuknak Habsburg Alberttel szemben. 122 Almut Bues: Die Jagiellonen. Herrscher zwischen Ostsee and Adria. Stuttgart 2010. 74. 123 Ennek nyilván ellene mond, hogy Ulászló később meglehetősen csekély segítséget kapott Lengyelországból oszmánellenes harcaihoz, mi több, a krakkói kormányzat időnként szembe is ment a budai udvarral a törökkérdésben. Vö. Nowakowska, N: Church, State and Dynasty i. m. 124 Dlugosz 212-213. Vö. Caro,J.: Geschichte Polens IV. i. m. 218. 2. jegyz. A magyar—lengyel perszonálunió gondolata eszerint távolról sem érte meglepetésként a lengyel udvart 1440 januárjában, bármennyire hangsúlyozza is Dlugosz az ifjú Ulászló hosszas töprengését az ajánlat elfogadását illetően.124 A lengyel udvarban évek óta tisztában voltak azzal, hogy Magyarországon van egy 489
