Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Két (király)választás Magyarországon. Habsburg Albert és Jagelló I. Ulászló magyar királysága
KÉT (KIRÁLY)VÁLASZTÁS MAGYARORSZÁGON és az utolsó pillanatban Bánfi Pált, tényleg hatalmas adományokkal (és tisztséggel) kenyereztek le. A Tallóciakéhoz és Rozgonyiakéhoz képest az Ország fivérek területi befolyása csekélynek volt mondható,119 még ha személyesen minden bizonnyal Mihály kincstartó élvezte is a legnagyobb tekintélyt az öreg Zsigmond mellett. Talán éppen e tekintély állhatott letartóztatásának hátterében. Nyilván ő volt az, akit a császárnál élvezett befolyása okán a lengyelek a leginkább ostromoltak a házassági tervükkel, és - mint a feltételezett 1437. végi események sora, valamint későbbi szerepe mutatja — egyáltalán nem sikertelenül. Ha viszont Ország Mihály esetében nincs okunk másra gyanakodni fogságba ejtését illetően, mint arra, hogy ő volt az, aki végül, röviddel a császár halála előtt meggyőzte urát Ulászló magyarországi trónra lépésének támogatásáról, Borbála császárnéról is kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy letartóztatása a lengyel kapcsolattal állhatott összefüggésben. Még akkor is, ha szerepét a Ciliéi családdal ellenséges források később kétségtelenül el is túlozták (főképp az Ulászlóval tervezett házasság hírének elterjesztésével). Ország Mihályt, éppen azért, mert hatalma alapvetően a Zsigmondnál élvezett személyes befolyásán alapult, nem volt ok fogságban tartani, miután létrejött a megállapodás Albert trónra lépéséről és gyors koronázásáról. Borbálával más volt a helyzet: ha igaz, az ő birtokában voltak a lengyelekkel kötött megállapodás dokumentumai, és hatalmas felvidéki birtokai közvetlen fenyegetést jelentettek az osztrák hercegre. annyiban más a helyzet, hogy ezekből a Habsburg uralkodó kétségtelenül többet is másoknak adományozott (így Komáromot a feleségének, Újvárt Schlick kancellárnak, Detrekőt Bazini Györgynek, Korlátkőt Újlaki Miklósnak), viszont a maradékot vagy zálog, vagy adomány címén a Rozgonyiak kezén hagyta. így István temesi ispán megtarthatta Tatát, Gesztest, Vitányi, Essegvárat és Döbröközt (mind zálog címén), a másik István és György pedig megtartotta Pozsonyt, megkapta örökjogon Éleskor és Semptét, és élethosszig Szepesi. Lásd Engel P: Magyarország világi archontológiája i. m. L, az egyes váraknál. Érdekes ebből a szempontból, hogy Borbála mellett éppen Ország János volt az, aki 1439-ben mindhárom igazgatása alá tartozó királyi várat (Sólymos, Szeged, Világosvár) elvesztette, nyilván a kapcsolt megyék ispánságával együtt. Magát Ország Mihályt Albert ugyan elmozdította a kincstartóságról, de asztalnokmesterként maga mellett tartotta, talán nem véletlenül, csehországi és sziléziai tartózkodása idején. 119 Ország János három megye, Arad, Csongrád és Zaránd ispánságát viselte. III. Ulászló magyar királlyá választása Mielőtt tovább mennénk, szögezzük le azt, amit biztosan tudunk: legkésőbb 1437 tavaszától, de feltehetően már korábban is, a lengyel udvar komolyan érdeklődött az ifjú Jagelló Ulászló és Habsburg Anna házassága iránt, márpedig utóbbi, Zsigmond 1421. szeptemberi rendelkezésének értelmében, a magyar és cseh trón örökösének számított (húgával, az újszülött Erzsébettel együtt). Kezdeményezésük élvezte a magyar politikai elit egy igen befolyásos részének 488
