Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Két (király)választás Magyarországon. Habsburg Albert és Jagelló I. Ulászló magyar királysága
KÉT (KIRÁLY)VÁLASZTÁS MAGYARORSZÁGON alkancellár közreműködésével. Büki Ördög Miklós földije volt, talán még haragudni is volt oka Tallócira, így aztán a magyar titkos pecsét alatt minden további nélkül kiállította Ördög javára a Tallóci-ellenes oklevelet.92 92 Mályusz Elemér: A négy Tallóci fivér. In: Uő: Klió szolgálatában. Válogatott történelmi tanulmányok. Szerk. Soós István. Bp. 2003. 152-156. 93 „ambas secreto suo sigillo quo scilicet ut Romanorum imperator utebatur in margine inferiori consignatas” 94 Borsalván: A Balassa család levéltára 1193-1526. Bp. 1990. 304. sz. 95 DL 88127. 96 Engel P.: Királyi hatalom i. m. 83-84. 97 A csehországi tartózkodás idején Aranyi István nógrádi ispán mellett Marcali szerepel leggyakrabban relator-\s£nt Zsigmond oklevelein. Mályusz rekonstrukciójának két alaptézise sajnos téves, így a rájuk emelt egész elmélet is: Tallóci oklevelét nem a „birodalmi kancellária” állította ki, ahogyan Ördög Miklósét sem a magyar kancellária „csehországi tagozata.” Az utóbbi javára kiadott december 8-ai oklevelet ugyanúgy a császári titkospecséttel erősítették meg,93 mint Tallóci november 26-ai oklevelét. Ez nem különösebben meglepő, tekintettel arra, hogy Zsigmond valamennyi csehországi oklevele ugyanazon császári titkospecsét alatt kelt ekkoriban. Ezt világosan bizonyítja a december 3-án Lévai Cseh Péter erdélyi vajda javára kiadott oklevél. Ez, a magyar titkos kancellária átíró oklevele szerint, ugyanúgy a császári titkospecsét alatt kelt, mint Tallóci oklevele,94 fennmaradt viszont az eredetije, amelyen ugyanazt a pecsétet látjuk, mint az összes többi, Znojmóban Zsigmond nevében kiállított oklevélen.95 Vagyis a két — a november 26-ai „Tallóci-barát” és a december 8-ai „Tallóciellenes” — oklevél közötti nyilvánvaló ellentmondás okát nem Büki István feltételezett részrehajlásában és nem is különböző pecsétek közötti „manőverezésben” kell keresnünk, hanem valami másban. Kézenfekvő a feltételezés, hogy az előbbi még Zsigmond tudtával és jóváhagyásával hagyta el a kancelláriát, az utóbbi viszont már csak a haldokló császár nevében, de a tudta nélkül. Uralkodásának utolsó évtizedében Zsigmond „kinevelt ” egy új politikusgenerációt, amelyet hatalommal bőségesen felruházott ugyan, saját birtokokkal azonban nem, vagy csak igen szűkmarkúan. Amint Engel Pál megállapította, a császár halálakor néhány család, kiemelten a Tallóciak és a Rozgonyiak, valamint az Országok, Pálóciak kezében összpontosult Magyarország kormányzata, a megmaradt királyi birtokok többségével együtt.96 Nyugodtan ehhez a csoporthoz számíthatjuk a Marcaliakat is, akik ugyan nem „elsőgenerációs” bárói család voltak, de két Somogy megyei várukkal ugyanúgy nem tartoztak az arisztokrácia élvonalába, ahogy az Anjou-korban felemelkedő alsólendvai Bánfiak sem. Figyelemre méltó ezért, hogy Marcali Imre udvarmester Zsigmond legközvet lenebb munkatársai közé tartozott a császár halálát megelőző időben,97 Ország 482
