Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Két (király)választás Magyarországon. Habsburg Albert és Jagelló I. Ulászló magyar királysága
PÁLOS FALVI TAMÁS A „királyi várak 1437. évi jegyzéke” Felmerül a kérdés: amennyiben Habsburg Albertet a Zsigmond kíséretében lévő magyar urak egyáltalán nem akarták uralkodójuknak (ami bizonyos), és utolsó napjaiban maga Zsigmond is beletörődött vejének kudarcába (ami csupán feltételezés), miképpen léphetett az osztrák herceg néhány héttel később mégis a magyar trónra? A válasz tulajdonképpen kézenfekvő: mivel Erzsébet (és gyermekei) trónörökösi jogait senki nem vonta kétségbe,79 attól kezdve, hogy Zsigmond lánya és veje nem volt hajlandó beletörődni a császár örökségének megosztásába, ráadásul a haldokló Zsigmondot is szoros felügyeletük alá vonták, nem nagyon maradt más megoldás, mint valami modus vivendit találni a hercegi párral. Klasszikus „róka fogta csuka” helyzet alakult ki: egyfelől Zsigmond magyar kísérete (egyetértésben a politikai elit nagyobb részével, amint éppen Erzsébet koronázásának megtagadása is mutatja) egyáltalán nem akarta Albertet uralkodójának, de nem tudtak megszabadulni tőle, mivel Erzsébet jogait tiszteletben tartották, a hercegi pár pedig tapodtat sem mozdult a haldokló Zsigmond mellől; másfelől Albert és Erzsébet nagyon akarta a magyar trónt, de ehhez szükségük volt a Znojmóban tartózkodó magyar urak együttműködésére, hacsak nem akartak egy polgárháborút kockáztatni. A kompromisszum tehát elkerülhetetlen volt. 79 Vö. ezzel szemben Engel Pál véleményét, aki szerint „a rendi törekvésekkel rokonszenvező ’katonabárók’ megválasztották Albertet királlyá de feleségének a trónhoz való jogát nem ismerték el”. Engel Pál- Kristó Gyula - Kubinyi András: Magyarország története 1301-1526. Bp. 1998. 198. Valójában azonban éppen hogy elismerték, és ezért voltak kénytelenek hozzájárulni végül Albert trónra lépéséhez. Annyira elismerték, hogy 1438-ban, Albert és Erzsébet koronázása után Albert a magyar főpapok és bárók akaratából, ezek pecsétjeivel is megerősített kötelezvényt adott felesége trónörökösödési jogáról arra az esetre, ha előbb halna meg: „ob das wurde, das er [tudniillik Albert - P. T.] abgieng mit tod ee dann ich, das die hungrischen herren geistlich und weltlich, mich und mein erben, als rechte erbliche herrschaft zu herren und erben des kunigreichs zu Hungern aufnemen und halten sokén” - lásd az 51. jegyzetben hivatkozott levelet. Az 1438. évi rendelkezést az 1439. májusi országgyűlésen megerősítették, és a rendek Erzsébetnek is hűséget esküdtek, „akit ez a királyság a születés jogán elsősorban megillet”. Lásd DRH I. 303. Ne feledjük, 1440-ben is Erzsébetnek mint a magyar trón örökösének kerestek férjet, így királyt az országnak. 80 Engel P: Királyi hatalom i. m. 195-196. A megoldás kulcsa kétségtelenül Albert király választási feltételeiben és a minden bizonnyal annak előzményeként létrejött királyi vár- és birtokjegyzékben keresendő. A teljes forrást kiadó Engel Pál „Albert király idejére” keltezte a jegyzéket, anélkül, hogy megpróbálta volna pontosítani annak keletkezési idejét, valamint az összeállítás okát és körülményeit. „Minthogy a jegyzékben foglalt állapothoz képest jelentősebb változásokat csak az 1439. év hozott - írta Engel -, ezért leginkább ezt tekinthetjük forrásunk összeállítása időpontjának”.80 Ez az állítás azonban nem állja meg a helyét. A jegyzék szerint Borbála királyné kezén 479
