Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Két (király)választás Magyarországon. Habsburg Albert és Jagelló I. Ulászló magyar királysága
PÁLOS FALVI TAMÁS problémára is.72 Ráadásul a rokoni kötelékkel egymáshoz fűzött két perszonálunió, a német—cseh és a lengyel—magyar, a siker reményével vehette volna fel a harcot az oszmánokkal. Alighanem éppen ezen megfontolás állt már az említett pápai követutasítás mögött is. Érthető másfelől, hogy Albert, aki oroszlánrészt vállalt Zsigmond huszita háborúiban, főképpen pedig Erzsébet mint haeres regni, vonakodtak alávetni magukat Zsigmond akaratának és szembeszegültek a császár döntésével. Mi több, tettleg igyekeztek megakadályozni annak megvalósulását. 72 Jan Dabrowski szerint (Wladyslaw I Jagiellonczyk i. m. 18.) a lengyelek éppen ezt akarták elérni: a Zsigmondi örökség megosztását, elvenni Sziléziát a cseh koronától, és egyesíteni a magyar és lengyel trónt. 73 Ciliéi Vilmos grófnak Nagy Kázmér lányától született Anna lánya, Borbála másodunokatestvére, Jagelló I. Ulászló második felesége volt. 74 Nagyjából másfél hónappal a magyar országnagyok Krakkóba küldött levele előtt Borbála özvegy császárné és kísérete - állítólag 500 lovas - megpróbált Magyarországról Lengyelországba szökni. Csapatán azonban még a határ előtt rajtaütöttek, emberei közül sokat megöltek, még többet foglyul ejtettek, maga a császárné viszont végül eljutott a lengyel udvarba. Lásd Deutsche Reichstagsakten unter König Albrecht i. m. 522. A két esemény: a Borbála szökésének megakadályozására tett kísérlet, illetve a „gratulálás céljából” Lengyelországba küldött dokumentum között valószínűleg összefüggés van: feltételezhetően a rajtaütés során vagy az után került Erzsébet ellenségei kezébe az a levél, amelynek másolatát később elküldték a lengyel udvarba. Ez egyben azt is megmagyarázná, miért kellett rajtaütni a Lengyelországba tartó Borbálán és kíséretén - meg kellett ugyanis akadályozni, hogy a kompromittáló irat eljusson a lengyel udvarba. 75 Dvoráková, D.: Barbara von Cilii i. m. 220.; Wostry, W: Albrecht II. i. m. I. 20., 29. (Prágában már az indulása utáni napon elterjedt a halálhíre.). Vö. Regesta imperii XL Die Urkunden Kaiser Sigmunds (1410-1437). Verzeichnet von Wilhelm Altmann. Bd. II. Innsbruck 1897-1898. 430. (12198. sz.). Kézenfekvő feltételezés, hogy az a valami, aminek az eltulajdonításától Zsigmond november 26-ai levele szerint annyira tartottak Znojmóban, valamilyen dokumentum volt, amely összefüggésben állt a császár megváltoztatott végakaratával. Meglehet, a Zsigmond mellett tartózkodó lengyelbarát magyar urak a császár jóváhagyásával egy olyasféle oklevelet állítottak ki, mint amilyet 1440 januárjában, és a lengyel udvarral kiváló kapcsolatokat ápoló Borbála császárnét bízták meg azzal, hogy tárgyalásokat folytasson Ulászlóval.73 Ennek másolatát juttatták el aztán a cseh urak a lengyelekhez „gratulálás végett”, amikor az hozzájuk került.74 Ebből viszont következik, hogy a november 26-án Pozsonynak küldött parancs kiállítása mögött már nem az agonizáló császár akarata állt - hacsak nem feltételezzük, hogy Erzsébet és Albert nyomására ismét megváltoztatta szándékát. Zsigmond 1437. november 11-én éjjel hagyta el Prágát és november 24-én vagy röviddel azelőtt érkezett meg Znojmóba, súlyos betegen. Már prágai tartózkodása idején kétszer is elterjedt a halálhíre, a znojmói utazás előtt, Telében nagyon rossz állapotban volt, a Znojmóba vezető több mint hatvan kilométeres út pedig, amelyet egy két ló közé erősített hordszékben kellett megtennie a novemberi hidegben, az öntudatlanságig elgyengítette.75 Znojmóban — mint láttuk — Albert és Erzsébet várta, és november 26-án ment a levél Pozsonynak Borbála 477
