Századok – 2022
2022 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Két (király)választás Magyarországon. Habsburg Albert és Jagelló I. Ulászló magyar királysága
TANULMÁNYOK Pálosfalvi Tamás KÉT (KIRÁLY)VÁLASZTÁS MAGYARORSZÁGON Habsburg Albert és Jagelló I. Ulászló magyar királysága „Az ország rendei, kik az 1440-ik év első napjaiban Budán országgyűlést tartottak, két részre oszoltak. [.. .T]öbbségben voltak azok, kik sem a királynénak [tudniillik Luxemburgi Erzsébetnek — P. TJ, sem esetleg születendő fiának trónörökösödési jogát egyáltalán nem ismerték el, és így nem tekintették magukat kötelezve, hogy a királyné szülését bevárják, hanem abban a meggyőződésben voltak, hogy a király halála után az utód megválasztása iránt haladék nélkül és korlátlan szabadsággal rendelkezhetnek; mivel pedig az ország belső békességének és külső biztosságának érdeke erős kéz kormányzatát igényelte, el voltak határozva, hogy olyan királyt választanak, aki uralkodói kötelességeinek teljesítésére a kellő képességet bírja; a királynéval és párthíveivel szemközt mindössze arra az engedményre voltak hajlandóak, hogy olyan uralkodót emelnek a trónra, aki Erzsébetet nőül veheti.” Az idézett sorok a Szilágyi Sándor szerkesztette millenniumi Magyarországtörténet Fraknói Vilmos által írt kötetéből származnak,1 és azért választottam őket, mert szépen tükrözik azokat a tényezőket, amelyek a tudományos történetírás kialakulása óta meghatározzák az I. Ulászló királlyá választásával kapcsolatban Magyarországon elfogadott képet. Eszerint az 1440. január elején Budán öszszegyűlő rendek között már eleve többségben voltak azok, akik — részint a nőuralomtól való félelem, részint az oszmán fenyegetés okán — kezdettől elzárkóztak attól, hogy a férje, Habsburg Albert halála után állapotosán maradt Erzsébet királyné gyermekének születését megvárják, és abban az esetben, ha az fiúnak bizonyulna,2 királyuknak ismerjék el. Az Erzsébettel szemben állást foglaló személyek csoportját volt szokás „nemzeti pártként” vagy a Zsigmond alatt felemelkedő „katonabárók” csoportjaként meghatározni, anélkül, hogy bárki kísérletet tett volna annak társadalmi vizsgálatára. Velük szemben állt volna az „udvari párt” vagy „Cillei-Garai liga”, éppolyan homályos kontúrokkal, mint „nemzeti” riválisaik. Ez utóbbiak, kihasználva számbeli fölényüket, azonnal tettre kész uralkodót szemeltek ki maguknak Jagelló III. Ulászló lengyel király személyében, aki rövid 1 Fraknói Vilmos: A Hunyadiak és a Jagellók kora (1440-1526). In: A magyar nemzet története. Szerk. Szilágyi Sándor. IV. Bp. 1896. 11. Azonos fogalmazással lásd Uö: A magyar királyválasztások története. Bp. 1921. 64. 2 Erzsébetnek férjétől korábban született gyermekei közül ekkor csak két leány, Anna és Erzsébet volt életben. 459 SZÁZADOK 156. (2022) 3. SZÁM
