Századok – 2022
2022 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Főcze János: A MADOSZ. Baloldali magyar történet a Román Királyságban (1934–1944) (Both Noémi Zsuzsanna)
TÖRTÉNETI IRODALOM szerint működő szervezet között. Míg a korábbi időszakot a szervezet építése és a hatóságok részéről való elismertetése érdekében tett lépések jellemzik, a népfontpolitika meghirdetését követően a szövetségépítés lett az elsődleges cél. A MADOSZ az 1936-os választásokon esett át a politikai tűzkeresztségen. Mindössze egyoldalas pártprogram foglalta össze a szervezet működésének politikai és eszmei alapjait. Ebből kitűnik, hogy a népfrontos MADOSZ a romániai demokratikus keretek között határozta meg önmagát, elsődleges célját pedig a személyi és kisebbségi jogok érvényesítése, illetve a gazdaságilag hátrányos helyzetű társadalmi csoportok érdekeinek védelme képezte. A szervezet működésének legfontosabb éve a két világháború közötti romániai parlamentáris rendszer utolsó esztendeje, 1937 volt. Ekkorra sikerült a MADOSZ-nak a Kommunisták Romániai Pártjával szemben egyfajta önállóságra szert tennie. Az erdélyi magyar értelmiség életében az év egyik legjelentősebb eseménye a Vásárhelyi Találkozó volt, melyen a MADOSZ nemcsak részt vett, hanem (a találkozót előkészítő bizottságba végül meghívást nem kapó) Balogh Edgár révén kezdeményező szerepet is vállalt. A szervezet vezetőségi tagjaként Balogh ugyanis egy körlevélben az erdélyi magyar értelmiség fasiszta veszéllyel szembeni összefogását szorgalmazta, s ez egybevágott Tamási Áron korábban publikált cikksorozatával, amely a különböző csoportokra szakadt fiatalok egybehívásának gondolatát vetette föl. November 14-én Brassóban került sor a MADOSZ történetének első és egyetlen országos kongresszusára, melyen összesen kétszázan vettek részt. Az eseményen mutatkozó aktivitása alapján úgy tűnhetett, hogy a MADOSZ szervezetileg megerősödött és sikerült növelnie a támogatottságát, ám a decemberi parlamenti választások ezzel ellentétes látleletet nyújtottak. A MADOSZ a román Nemzeti Parasztpárttal és a Réti Imre vezette Kisgazdapárttal szövetségben sem tudott mandátumokat szerezni, vagy az Országos Magyar Pártnak valódi riválisává válni. A II. Károly által bevezetett királyi diktatúra időszakában (1938—1939. június) a hivatalosan feloszlatott pártokkal együtt a MADOSZ is elvesztette elismertségét, ezzel mozgástere erősen beszűkült. Tevékenysége főként kulturális téren volt érzékelhető a nagyobb erdélyi városokban. A „Vásárhelyi Találkozó alapjain álló dolgozók” néven létrejött csoport adaptációs képességét ugyanakkor erősen próbára tették a Komintern állásfoglalásának a háború folyásából adódó változásai, mint például a Molotov-Ribbentrop-paktum, a német-szovjet megnemtámadási szerződés. Ehhez adódott hozzá 1940 augusztusában a második bécsi döntés, mely az ekkorra szinte felmorzsolódott szervezetet tovább őrölte. Eszak-Erdély Magyarországhoz való visszacsatolását a magyar társadalom többsége eufóriával fogadta, a román állam egysége mellett állást foglaló és magát antirevizionista alapokon megfogalmazó MADOSZ-t azonban meglepetésként érte. A bécsi döntést megelőzően külön szervezetként létező és törvényes keretek között működő MADOSZ néhány tagja Kolozsváron még tüntetett a második bécsi döntés ellen, Eszak-Erdélyben azonban a szervezet beolvadt az illegális kommunista mozgalomba, és ugyanez történt a Ion Antonescu diktatúrája alá került Dél-Erdélyben maradó társakkal is. A második világháború végével megváltozott hatalmi berendezkedés kedvezett a MADOSZ újjáalakításának. A szerző szavaival: „A madoszosok - akkor először - »a történelem jó oldalán« találták magukat, vagy legalábbis ezt gondolhatták magukról.” (297.) Országos gyűlésükre 1944 októberében került sor Brassóban. A város egyúttal a Magyar Népi Szövetségre (MNSZ) keresztelt szervezet székhelyévé is vált. Ezzel az aktussal az egy évtizeddel korábban létrehozott MADOSZ története véget is ért, jóllehet meghatározó szerepet játszó tagjai közül néhányan az MNSZ keretében továbbra is az erdélyi politikai élet szereplői maradtak. A MADOSZ kapcsán felmerülő legfontosabb kérdés, hogy a szervezet milyen mértékben volt a romániai magyarság egy generációs csoportjának kitörési próbálkozása a kisebbségi alávetettségből, illetve mennyiben tekinthető egy Moszkvából irányított, szovjet érdekeket szem 442
