Századok – 2022
2022 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Főcze János: A MADOSZ. Baloldali magyar történet a Román Királyságban (1934–1944) (Both Noémi Zsuzsanna)
TÖRTÉNETI IRODALOM magyar, mind a román változatokat. A néhány fénykép és iratmásolat hangulatilag egészíti ki a kötetet. Hasznos lett volna viszont néhány térképpel plasztikussá tenni a földrajzi hátteret. A bevezető tanulmány meggyőző pontossággal mutatja be a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrizetében lévő iratok hátterét (7.), az egész szomorú történetet. Ha azt a megállapítást, hogy az 1918. májusi bukaresti béke megalázó volt, lehet is vitatni, azt már kevéssé, hogy „1918. novemberében már nem volt semmiféle realitása a történeti Magyarország megőrzésének”. (14.) Emiatt - véleményem szerint - a jövő magyar történetírásának már nem anynyira a katasztrófák még részletesebb bemutatatásával kellene foglalkoznia, hanem az 1918-as összeomláshoz vezető hosszú úttal. Azzal, amit az erdélyi arisztokrata polihisztor Bánfíy Miklós monumentális trilógiájának végén a világháború kitörésekor hősével - önmagával - elmondat, Kolozsvár fölött, a feleki tetőnél megállva: „Most elpusztul az ország és vele az a nemzedék, aki mindent fontosnak tartott, ami formula, paragrafus vagy frázis. Aki az államélet valóságait el tudta felejteni és délibábok után futott, akár a gyermek. Aki tudatlanságában állt mindannak, ami a nemzetek talpköve: erő, önbírálat és összetartás.” {BánJJy Miklós: Erdélyi történet I —III. 2. kiadás. Bp. 2021. 1126.) Jeszenszky Géza Föcze János A MADOSZ Baloldali magyar történet a Román Királyságban (1934-1944) (20. század, 3.) Kriterion - Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár 2020. 336 oldal Főcze János történész a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának munkatársa. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem történelem szakán szerzett alapszakos és magiszteri diplomát, majd az Egri Eszterházy Károly Egyetemen doktorált. Az itt ismertetett kötet kiindulópontja a Romsics Ignác témavezetésével 2019-ben megvédett PhD disszertációja. A szerző gyimesi és Csíkszeredái szocializációja tudományos érdeklődésének irányát is meghatározta. Témaválasztását - elmondása szerint - a csíki törvényszék épületén elhelyezett emléktába szövege ihlette, mely a MADOSZ hathatós támogatásával lezajlott, 1934 október 15-ei gyimesi csángó felkelés vezetőinek perére emlékezteti az arra járókat. A szerzőt az államszocialista rendszer retorikája és az 1989 után újraalkotott Erdély-kép között feszülő ellentmondás megértése ösztönözte a munka megírására. Főcze János ugyanis, noha azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az államszocialista rendszer kisajátító narratívájával és az 1989 utáni „amnéziával” szemben az általa vizsgált eseményeket a „későbbi fordulatoktól elvonatkoztatva” értelmezi (6.), szerencsére alaposan foglalkozik azokkal a politikai alapokon nyugvó motivációs tényezőkkel, melyek a MADOSZ-hoz való viszonyulást a második világháborút követő időszaktól kezdődően egészen máig meghatározták/meghatározzák. A múltbeli események utóéletétől egyébként nehéz is lenne eltekinteni, hiszen, Gyáni Gábor szavaival élve, ez „ruházza fel a múltat történelmi jelentőséggel, ez kölcsönöz számára történelmi jelentést”. {Gyáni Gábor: A mindennapi élet mint kutatási probléma. Aetas 12. [1997] 1. sz. 154.) A történetírást a mindenkori jelen határozza meg, s ezen felül a politikatörténet sok esetben legitimációs célokat szolgál. Ezért sem lehet a megismerése teljes és objektív, azaz lezárt folyamat. A múltról alkotott kép árnyalható azáltal, ha határfolyamatokat, „atipikus” eseteket SZÁZADOK 156. (2022) 2. SZÁM 440
