Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Gyarmati Enikő: Bédy-Schwimmer Rózsa berni követi kinevezése a svájci források és szempontok tükrében (1918)
GYARMATI ENIKŐ Svájc közép-európai külpolitikájában ragaszkodott a diplomáciai status quóhoz, s az Osztrák—Magyar Monarchia utódállamaival továbbra is a likvidálás alatt álló közös külügyi rendszeren keresztül kívánt érintkezni. Érvelése e gyakorlat mellett, miszerint a duális állam két tagját korábban diplomáciailag már elismerte, legalábbis vitathatónak mondható, hiszen a duális állam maga egy, nem pedig két jogi személy volt. Viszont így időt nyerhetett a politikai döntéseknél.91 Mint láttuk, november 2-án már rögzítették Német-Ausztria elismerését, Magyarországét viszont ekkor még nem. A kivárás mögött az a megfontolás is állhatott, hogy az antant országok diplomáciai elismeréséig (ennek a békekötés volt a feltétele) Svájc is tartózkodott a vesztes országok hivatalos elismerésétől. A svájci külpolitika új államokkal szembeni stratégiájának kettősségét azonban jól mutatják azok az érvek, melyek Csehszlovákia elismerésének tárgyalása folyamán, 1919. március 10-én merültek fel. Annak ellenére, hogy Csehszlovákia határait ekkor még nem rögzítette nemzetközi szerződés, az antant országok már elismerték, Bernben pedig hasonló döntést hoztak. Ezen a tárgyaláson hangzott el, hogy hasonló aktusra Ausztria és Magyarország esetében nincs szükség, hiszen ezek már létező államok voltak. A helyzettel kapcsolatos tisztánlátást erősíti a bécsi követ fő érve is, mely szerint Csehszlovákiát már elismerte Franciaország, Nagy-Britannia és Olaszország. Az osztrák és a magyar ellenérzést az üggyel kapcsolatban Svájc tehát oly módon kívánta tompítani, hogy csupán mint államot ismerte el Csehszlovákiát. Ez azonban egy további nemzetközi jogilag értelmezhetetlen fogalomhasználat volt. Svájc ezzel az antant hatalmak elégedettségére s egyúttal az új cseh állam elköteleződésére is számított, valamint azt remélte, hogy Prágában privilegizált (gazdasági) helyzetbe kerülhet. Az elismerés melletti érvek sorát a bolsevik veszély megítélésének szempontja zárta, amit nem tartottak számottevőnek. Csehszlovákiát ezzel stabil és működőképes államnak fogadták el.92 Ebben az érvrendszerben minden szempont megtalálható, ami Magyarország esetében viszont éppen ellentétes megítélés alá esett. 91 A Külügyi Részleg levele Charles D. Bourcart-hoz Német-Ausztria svájci képviseletéről. Bern, 1919. jan. 17. In: DDS i. m. Bd. 7/1. 116. 92 A Politikai Főosztály javaslata a Szövetségi Tanácsnak Csehszlovákia mint állam elismeréséről. Bern, 1919. márc. 10. In: DDS i. m. Bd. 7/1. 461-462 Svájcban erős volt a baloldali, sőt a bolsevik propaganda a háború végén, ezért a jórészt szabadelvű politikusokból álló Szövetségi Tanács az erős kéz alkalmazásának politikáját képviselte. Mint számos svájci diplomáciai forrás utalt rá, az antant szövetség bolsevik tűzfészeknek tartotta Svájcot, ezen országok svájci diplomáciai képviselői - különösen a katonai attasék - következésképpen kemény 405
