Századok – 2022

2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Gyarmati Enikő: Bédy-Schwimmer Rózsa berni követi kinevezése a svájci források és szempontok tükrében (1918)

GYARMATI ENIKŐ A Magyar Nemzeti Tanács megalakulását követően Svájc budapesti tiszteletbeli főkonzulja november 4-én kért iránymutatást arra vonatkozóan, hogyan viszonyul­jon az új magyar helyzethez.81 Két nappal korábban a Szövetségi Tanács felhatal­mazást adott a Politikai Főosztály Külügyi Részlegének arra, hogy de facto kapcso ­latba léphetnek Ukrajnával, Örményországgal, Csehországgal, Német-Ausztriával és ahogyan fogalmaztak, a délszlávok missziójával anélkül, hogy formálisan elis­mernék ezeket az országokat.82 A de facto és de jure kapcsolattartás közötti különb­ségtétel mögött elsősorban politikai és nem jogi megfontolás állt a svájci jogtörté­netírás elemzései alapján. Ezek szerint a svájci diplomáciai kapcsolatok gyakorla­tában ismert attitűdről volt szó, olyan esetekben alkalmazták, amelyekben kétség merült fel az államrend tartóssága, stabilitása és hatékonysága tekintetében. A de facto elismerés a diplomáciai kapcsolatokban azt jelentette, hogy a képviselők nem rendelkeztek diplomáciai immunitással, nem volt biztosított számukra a rejtjelezett távirati forgalom, és a kapcsolattartás a svájci kormánnyal és képviselőivel Bernben szóbeli érintkezés útján történhetett.83 Magyarország ekkor még nem szerepelt az elismerendő országok között. Kienast november 8-án kapta kézhez a bécsi követen keresztül a berni külügy útmutatásait. Ebben közölték, hogy Magyarország formá­lis elismeréséről egyelőre nem lehet szó, hasonlóan a korábban említett országok­hoz, a követek és konzulok de facto kapcsolatokat tarthatnak fenn az új országok­kal.84 Ennek az álláspontnak az alapján Svájc arra törekedett, hogy a diplomáciai kapcsolattartást továbbra is a likvidálás alatt álló közös osztrák—magyar külügyi szolgálaton keresztül működtesse a békekötésig.85 81 Franz Kienast levele Charles D. Bourcart-hoz. Bp., 1918. nov. 4. CH BAR Neugestaltung fol. 1. 82 A Szövetségi Tanács ülésének jegyzőkönyve. Bern, 1918. nov. 2. In: DDS i. m. Bd. 6. (1914-1918) 818. A nyomtatott forrás jelzete: CH BAR E 1004 1/269 83 Heinz Klarer: Schweizerische Praxis der völkerreichtlichen Anerkennung. (Schweizer Studien zum internationalen Recht Bd. 24.) Zürich 1981. 359.; Zoltán Kaszás: Die politisch-diplomatischen Be­ziehungen zwischen der Schweiz und Ungarn in den ersten Jahren nach dem 1. Weltkrieg (1918- 1922). Lizentiatsarbeit der Philosophischen Fakultät Zürich, Historisches Seminar, Fachbereich Ost­europäische Geschichte. Zürich 2002. (Német nyelvű kézirat) 31. 84 Charles D. Bourcart Franz Kienasthoz intézett levele. Bécs, 1918. nov. 8. CH BAR Neugestaltung fol. 2. 85 A likvidáló közös külügyminisztérium státuszáról lásd Erwin Matsch: Der Auswärtige Dienst von Österreich (-Ungarn) 1720-1920. Wien-Köln-Graz 1986. 171-179. 86 Kéziratos feljegyzések a magyar de facto követségnek adható titkos számjeltávirati és futárforgalom­mal kapcsolatban. Bern, 1919. február eleje. CH BAR Szilassy föl. 14-15. A de facto kapcsolattartás Magyarországgal tehát a mindennapi gyakorlat­ban azt jelentette, hogy az új Magyarország külügyi képviselete nem rendelkezett a titkos számjeltávirati forgalom és diplomáciai kurírszolgálat használatának le­hetőségével — csak a volt osztrák—magyar követségen keresztül.86 Ez így műkö­403

Next

/
Oldalképek
Tartalom