Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tefner Zoltán: Német–osztrák–magyar tárgyalások Lengyelországról. Berlin, 1916. április 14–15.
TEFNER ZOLTÁN feltételek előhírnökei voltak egy később preferált témakörnek, amely egyszerre több közép-európai országot is érintett: a Naumann-féle Mitteleuropa-tervnek. Burián csalódottsága érthető volt, annál is inkább, mert ő ismerte a Monarchia két miniszterelnöke, Tisza István és Kari von Stürgkh ezzel kapcsolatos elutasító álláspontját. Emiatt szembe kellett szálljon a német elvárással. A lengyelkérdés összekapcsolása a német Közép-Európa-tervvel ugyanis a magyar gazdasági és politikai uralkodó körök jelentős részének érdekeivel nem volt összeegyeztethető. Bár az ausztropolonista megoldást következetesen képviselő Buriánt kellemetlenül érintette, Bethmann Hollweg végső következtetése logikus volt. Szerinte ugyanis, amennyiben sikerül egy gazdaságilag stabil Közép-Európát kiépíteni, az közép- és hosszú távon is biztosítani tudja a hatalmas keleti szomszéd elleni katonai védelmet. Egy széthullásra ítélt Ausztria-Magyarország vagy egy önálló Lengyelország erre nem lenne képes. Az erős védelemhez ugyanis mindenképpen gazdasági erő kell, egy nagy, a németek által irányított belső piac, s határ-kiigazítások, amelyek délen és keleten megfelelő védelmi sávot, harci zónát képeznének a majdani orosz támadással szemben. Megjelent a színen az összlengyel társadalmi rémképek egyike, a „lengyel ütközőállam” {Pufferstaat). A terv pár hónappal később bomlott ki teljes egészében. Az új koncepció öszszekapcsolása a lengyel ütközőállam tervével valamikor az 1916-os év elején jelent meg úgy, hogy az már többé nem csupán emlékiratok tárgyát képezte, hanem a német kormány hivatalos álláspontjává vált. Bethmann Hollweg a következőket írta Beselernek, az időközben Varsóban létrehozott német Katonai Főkormányzóság vezetőjének30 1916. január 6-án: „Ma még nem tudom eldönteni, hogy végül is vajon általános politikai meggondolások tűnnek szükségesnek vagy lehetségesnek ahhoz, hogy beleegyezzünk az osztrák—lengyel megoldásba, miközben attól sem tudok eltekinteni, hogy vajon sikerül-e az Ausztria-Magyarországhoz fűződő viszonyunkat olyan tartós alapra helyezni, amely számunkra egy ilyesféle szabályozás feltételeit jelentené.”31 így a Monarchiának tett korábbi ígéret tovább halványult. 30 Hans Hartwig von Beseler (1850-1921): német vezérezredes. 1915. augusztus 27-től állt a varsói székhelyű német Katonai Főkormányzóság élén. 31 Bethmann Hollweg Beselernek, 1916. jan. 6. Idézi: Conze, W: Polnische Nation und deutsche Politik i. m. 142. A végső szót az ügyben a katonai vezetés mondta ki. Werner Conze német történész szerint a fordulat egyes mozzanataiban Falkenhayn bizalmatlanságának hatása érhető tetten. Ausztria — állapította meg Falkenhayn — egy győztes háború után sem biztos, hogy Németország felé forduló külpolitikát fog folytatni, ezért nem kívánatos, hogy megkapja Lengyelországot. Még akkor sem, ha Németország katonai konvenciót kötne vele. A legjobb megoldásnak a terület Németországhoz való 367
