Századok – 2022
2022 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tefner Zoltán: Német–osztrák–magyar tárgyalások Lengyelországról. Berlin, 1916. április 14–15.
TEFNER ZOLTÁN úgy érezték, hogy elérkezett az idő, amire 125 éve vártak, így egymásnak adták a kilincset a kormányhivatalokban. A bécsi — jórészt konzervatív — lengyel politikusok semmi másban nem gondolkodtak, csak az unióban; egy osztrák-lengyel megoldásban, amelyben Lengyelország vagy az egész Monarchia, vagy csupán Ausztria része lesz. Több, részleteiben eltérő elképzelés is forgott a köztudatban.4 Az első komolyabb, a trializmus a magyar konzervatívok - magyar parlamenti nyelvre lefordítva a Tisza által vezetett Munkapárt — heves ellenállásába ütközött, mert megszüntette volna az 1867-es közjogi alapot, a dualizmust. A másik két megoldási lehetőség közül elfogadható variánsnak tűnt még a szubdualizmus, a horvát típusú kapcsolódás Ausztriához, a cseh típusú tartományi státusz azonban szóba sem jöhetett számukra. (Furcsa történelmi kuriózum, de még az a gondolat is felmerült egyesekben, hogy Lengyelországot a régi, Nagy Lajos-i unió mintájára a Magyar Koronához csatolják.) 4 Tefner Zoltán: Az Osztrák-Magyar Monarchia lengyelpolitikája 1867-1914. Bp. 2007. 5 Theobald von Bethmann Hollweg (1856-1921): német politikus, a Második Birodalom 5. kancellárja. 6 Fritz Fischer: Griff nach der Weltmacht. Die Kriegszielpolitik des kaiserlichen Deutschland 1914/18. Düsseldorf 2013. 95-96. A bécsi külügyi vezetés — miután már várható volt, hogy az ellenségeskedések Oroszországgal napokon belül megindulnak — mellékszálakon, a titkosszolgálatok bevonásával kezdte meg az előkészítő munkálatokat. Berchtold, a Monarchia közös külügyminisztere július 11-én utasította Szögyény-Marich László berlini nagykövetet, egyeztessen a német külügyminisztériummal arról, hogy Berlinben milyen lehetőségeket látnak az orosz hátország fellazítására, esetleg forradalmi mozgalmak kirobbantására. Természetesen felmerült annak a gondolata is, hogy magát Orosz-Lengyelországot lázítsák fel, de ettől a megoldástól mind Berlin, mind Bécs vonakodott. Érthető okból: egy forradalmi mozgolódás Lengyelországban katonailag is veszélyes lehetett volna számukra, hiszen érdekükben állt, hogy a frontvonal mögött rend és nyugalom legyen. Ezért aztán inkább elégedetlenségek kirobbantásában gondolkodtak, de más, a hadi eseményektől — egyelőre legalábbis — közvetlenül nem érintett tájakon, mint például Finnországban, a Kaukázusban vagy Ukrajnában. Szeptember 9-én papírra vetették Bethmann Hollweg5 hadicél-progamját. Igaz, a terv nem vált publikussá, s a lengyel kérdés is csak érintőlegesen szerepelt benne.6 Ebben az ország inkább csak mint a jövő Európájában a keletre, Ázsiába visszaszorított s ezáltal az európai politikából kizárt Oroszország fékentartója jelent meg. Egy olyan bástyaként, amilyen Lengyelország mindig is volt, s amilyen — legalábbis a lengyel politikusok elképzelései szerint — a jövőben is lenni akart. 359
